Kéményről kéményre

Nemes Nagy Ágnes: Kéményről kéményre   —   vers

De szépen tud Bors néni
háztetőkön sétálni!

Megy, megy:
kéményről
kéményről kéményre,
lépésről
lépésről lépésre,
tetőről
tetőről tetőre,
hátulról
hátulról előre,
elölről
elölről hátulra,
mindenki
mindenki bámulja.

Bámulja a Szív utca,
bámulja a Szép utca,
bámulja a Báthori utca,
Megkérdi az Áfonya utca:
Mondja, kedves Bors néni,
nem nehéz így sétálni?

Szép lehet fent, ez világos,
mégis, mégis nem találja,
hogy tetőkön járdogálva
hepehupás ez a város?

Mit nekem a hepehupa!
Nem vagyok én setesuta,
sétálok és repülök,
egy-egy tornyon megülök,
öntözöm a Rózsadombot,
tisztítom a toronygombot.