Az én bátyám

Kovács Barbara: Az én bátyám   —   vers

Van egy bátyám, mindig enne.
Ha a világ sajtból lenne,
mind befalná egy ebédre.
Almából hatot bekap,
a narancsból alig marad.
Két nagy banán csak egy falat.
Zsíros kenyér, hús és krumpli,
saláta vagy mákos nudli,
a csokimat is el kell dugni.
Anya nevet: „hova fér
beléd ennyi kenyér?
A pocakod majd földig ér!”
Apa morog: „megeszed mindet, amit keresek
Mégse jön meg az eszed?”

Mert csak enne egész nap ,
a lecke meg elmarad.
Egyest is hoz minden nap.
Támadt egy jó ötletem,
a megoldást meglelem.
Töri, földrajz, környezet,
s a bátyám összes matekja,
finomságból álljon eztán
akkor talán bevágja,
s nagy sem lesz a pocakja.