Kajla

Kovács Barbara: Kajla   —   vers

Kutyám szeme barna,
a Bundája tarka.
A tappancsa hófehér,
a farka pont a földig ér.

Úgy hívőm őt, Kajla,
fülel minden zajra.
Hogyha szúnyog zümmög feje fölött,
rögtön megugatja.

De hogyha nevét kiabálom,
soha meg nem hallja!