Kóc, kóc

Zelk Zoltán: Kóc, kóc   —   vers

Kóc, kóc, csupa kóc,
Szemöldöke, haja kóc.
Hát még az a kisze-kusza,
Földig érő nagy bajusza,
Az is csupa kóc!

Ág, ág, görbe ág,
Görbe ágból görbe láb,
El ne törd a derekát,
Az se egyéb, csak egy ág,
Az is görbe ág!

Ez meg a feje,
Törött bögre teteje,
Nem is bögre, semmise,
Vagy talán még ennyi se,
Ennyi a feje!

Volt, volt, ember volt,
Se nem élő, se nem holt
Nem a ruha, csak a folt,
Napsütésben telihold,
Talán sose volt!