Vidámparki hangulatban
CyBear erősen lógatta az orrát. Szoros összefüggésben állt ez azzal, hogy odakint pedig az eső lógatta a lábát, de nagyon.
- Ilyen pechet! Épp most van ennyire vacak idő, amikor erre jár a vándor vidámpark! - bosszankodott fennhangon.
- Ugyan már! - próbálta vigasztalni NetDog. - Hiszen neked tériszonyod van, ráadásul szédülős vagy. Csak rosszul lennél a ringlispílen.
CyBear erősen az ablaküveghez nyomta az orrát - tán épp azért, hogy az ne lógjon annyira -, de az egyre sötétülő kékes-szürke égbolt láttán csak tovább romlott a kedve. Sóhajtott egyet-kettőt, végül kibökte:
- Hát nem is a körhinta után vágyakozom.
Ennél többet viszont nem árult el, hiába is nézett rá erősen kérdő tekintettel a barátja. NetDog egy ideig visszatartotta kíváncsiságát, várt türelemmel, de aztán megjegyezte:
- Olyan vagy, mint valami modemes kapcsolat.
A mackó erre értetlen képpel megfordult.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt, hogy képtelenség kivárni mire kiderül a lényeg. Csak alig-alig csorog az információ, folyton elakad a letöltés... Érted, mire gondolok? - bizakodott NetDog.
- Hogy őszinte legyek nem nagyon - szúrta vissza csípősen CyBear, és erősen úgy tűnt, hogy lehangolt szomorúsága lassanként sértődöttségbe kezd átváltani.
- Jajj, ne már! - vette könyörgőre NetDog. - Nem akarlak bántani csak olyan jó volna megtudni, mit szeretnél igazán, és az jutott eszembe ahogyan régebben órákba telt mire egy- egy oldal letöltődött az interneten - mentegetőzött.
- Mert neked mindenről az internet jut eszedbe! - zsörtölődött a mackó. - Mintha más nem is volna a világon!
- És akkor mostmár elárulod?
- Mit?
Bizonyára nem kellett volna, de NetDog ekkor a fejéhez kapott, és hangos jajgatás közepette el kezdett körbe-körbe szaladgálni a szobában, amitől persze Cybear mélységesen megbántódott. Tüskés hangulatához több se kellett, így aztán - mintha ismét csak az időjáráshoz igazodna - elviharzott, nagy durranással csapva be maga mögött az ajtót. Mintha csak ezt visszhangzaná, odakint megdördült az ég, és jókora cseppekben záporozni kezdett az eső.
NetDog azt se tudta mitévő legyen. Legszívesebben barátja után szaladt volna egy ernyővel, de azt se tudta merre induljon. Kétségbeesésében úgy döntött, megkérdi Frogit, szerinte mit tehetnének. Gyorsan a számítógép elé huppant, kattintott egyet-kettőt az MSN-en, és máris megjelent a képernyőn Frogi. Hamarjában elmesélte neki az esetet, mire a béka így válaszolt:
- Nem csoda, hogy nem emlékszel, mire gondolhatott CyBear! Amikor legutóbb itt járt a vidámpark ki sem száltál a szimulátorból. De ha megvan a videó, amit akkor készítettem, megnézheted.
- Á, azt épp a múltkor töröltem ki, mert csak foglalta a helyet. Legalább "kétgigás" volt - sajnálkozott NetDog.
- Sebaj, behúzom a megosztott a mappánkba - találta fel magát hirtelen Frogi.
Alig telt el egy perc, és hála a szélessávú internet kapcsolatnak NetDog már láthatta is, miért is várta annyira a vidámparkot CyBear.
- Törökméz! - kapott a fejéhez nagyot kiáltva NetDog, amire váratlanul a háta mögül érkezett a válasz:
- Az bizony!
Az ajtóban ott állt csurom vizesen, az éppen visszaérkező Cybear, kezében kedvenc csemegéjének egy hatalmas példányával. A mackó ugyanis egészen a vidámparkig szaladt, ahol az édességárus egyetlen vendégeként külön kedvezményben részesült. Aki ebben a rossz időben is elszalad egy kis törökmézért, az megérdemli, hogy tripla adagot kapjon. Ettől aztán el is szállt a mackó rossz kedve, bár NetDog azért még elég kutyául érezte magát, és hamarjában bocsánatot is kért:
- Ne haragudj CyBear, igazán gondolhattam volna...
A mackó azonban mit sem törődött ezzel. Meglátta a monitoron a tavaly készült filmet, és nagyokat kacagva NetDog mellé telepedett.
| 
