Levelezés kizárva
Frogi gondokkal küzdött.
 Éppen leveleket írt és borítékokat címezett, de olyan szép idő volt, olyan ragyogón sütött a Nap, olyan harsogóan kék volt az ég, hogy nem tudta megállni, és szélesre tárta az ablakokat. A friss madárfüttyös reggel viszont olyan élénk szellővel szaladt be a szobába, hogy felkapta az asztalról a papírlapokat, és egy lendülettel kiszippantotta a szobából. Frogi kétségbeesetten próbálta elkapni őket, de az igyekezetből végül egy jókora békaugrás lett az ablakon át, ki az udvarra.
- Még szerencse, hogy jó az ugrótechnikám - állapította meg magában, amikor sértetlenül földet ért. A papírlapokkal aztán jó pár percig kergetőzött, mire sikerült valamennyit összegyűjtenie a fűből. Legnagyobb bosszúságára azonban arról megfeledkezett, hogy nem az ajtón jött ki, és az bizony belülről be van zárva. Ugyan az igaz, hogy nagyokat tud ugrani, de az ablak túl magasan van, így aztán most ott ült búslakodva a küszöbön, nem tudva mitévő is legyen.
Eközben NetDog és CyBear éppen őt szerette volna elérni. Piknikezni támadt kedvük, és gondolták, elhívják barátjukat is. Próbálták telefonon, e-mailben, SMS-ben, chat-en az interneten, de teljesen eredménytelenül. Jobb híján ketten indultak el a rét felé, és mivel Jacko lakása éppen útba esett, beugrottak érte is.
- Szia Jacko! Jössz a rétre?
- Naná! Éppen arra gondoltam, hogy friss virágok kellenének a vázámba. Gyűjthetnénk egy csokorra valót - válaszolta, és örömmel csatlakozott a kirándulókhoz.
 A réten CyBear azon nyomban leterítette a plédet, kipakolta a szendvicseket, az innivalót, és persze az elmaradhatatlan mézes puszedliket is. Amíg ő a táplálkozással volt elfoglalva, Jacko és NetDog a rét minden virágából gyűjtött egy szálat, és közben megfigyelték a tücsköket - bogarakat. Legjobban azon szórakoztak, hogy minden lépésükre szöcskék ugrottak fel a fűből. NetDog meg is jegyezte:
- Kár, hogy Frogi nincs itt, ő tud a legjobban szöcskét ugratni.
- Tényleg, hol van Frogi? - érdeklődött Jacko.
- Fogalbung zsincs - válaszolta teli szájjal CyBear.
- El akartuk hívni, de nem vette fel a telefont, és a chatre se válaszolt, pedig be volt jelentkezve - toldotta meg NetDog.
- Nahát, lehet, hogy beteg? Vagy valami baj történt? - vetette fel Jacko.
A mackó és a kutyus egymásra nézett, és kerekedő szemeik arról árulkodtak, hogy erre bizony nem is gondoltak. Furdalta is őket a lelkiismeret, hátha tényleg bajba került Frogi.
- Azt hiszem legjobb lesz, ha elröppenek hozzá, tíz perc alatt ott vagyok - mondta Jacko, és már szárnyra is kapott.
Szegény Frogi közben még mindig csak a küszöbön lógatta az orrát. Így talált rá a papagáj, aki rögtön a tárgyra térve azzal kezdte:
- Szia Frogi! Nincs kedved virágot gyűjteni?
- Én már gyűjtöttem leveleket - válaszolta fanyarul a béka, mutatva kezében a papírlapokat.
- És miért nem viszed be?
- Hát ez az! Ki vagyok zárva. De talán te be tudnál jutni az ablakon.
 - Az nincs kizárva - válaszolta nevetve a papagáj, és már röppent is be az ablakon. Kisvártatva megjelent újra, csőrében a kulccsal. Frogi igazán hálás volt, gyorsan kinyitotta az ajtót és végre bejutott a lakásába. Ott aztán észrevette, hogy barátai többször is keresték. Mindenütt a nem fogadott üzeneteikkel találkozott. Rögtön el is kezdett válaszolni rájuk.
- No mi van, nem jössz? - kiáltott ekkor utána Jacko, aki közben kint várakozott.
- Mindjárt, csak válaszolok NetDog és CyBear üzenetire. - válaszolta Frogi.
- Hát, te tudod. Bár szerintem akár milyen gyors is az elektronikus posta, most hamarabb tudnál beszélni velük a réten - mondta erre Jacko.
- Igaz is, gyerünk! - döbbent rá Frogi majd elgondolkodva hozzátette - Lehet, hogy néha galambpostát is kéne használnom, arra az estre, ha megszakad az összeköttetés.
- Vagy ha azt nem is, de legalább egy papagájt - nevetett Jacko, és velük nevettek a többiek is a réten, amikor elmesélték nekik is, mennyi féle levelezéssel gyűlt meg Frogi baja aznap. |
