Hüvelyk Matyi

Hüvelyk Matyi   —   mese

01.
---

02.
Hetedhétországon túl éldegélt egy szegény favágó a feleségével.

03.
Hét fiuk volt. A legkisebbiket Hüvelyk Matyinak hívták.

04.
Olyan szegények voltak, hogy már enniük sem volt mit. Ezért elhatározták, hogy kiviszik a gyermekeket az erdőbe, és otthagyják őket.

05.
Hüvelyk Matyi véletlenül meghallgatta szülei beszélgetését. Nem szólt róla senkinek.

06.
Óvatosan kiosont a házból.

07.
Telerakta a zsebeit fehér kavicsokkal, és észrevétlenül visszatért.

08.
Reggel elindult a család az erdőbe. Hüvelyk Matyi ment leghátul, és a fehér kavicsokat elpotyogtatta az úton.

09.
Végre egy sűrű, sötét rengetegbe értek.

10.
Hüvelyk Matyinak elfogyott a kavicsa, és kenyérmorzsát kezdett hullatni az útra.

11.
Amig a gyerekek rőzsét szedtek, a favágó és a felesége észrevétlenül otthagyták őket.

12.
A gyerekek egyedül maradtak a félelemetes, sötét erdőben.

13.
Ne sírjatok! - mondta nekik Hüvelyk Matyi, - én megtalálom az utat hazafelé.

14.
De a madarak a kenyérmorzsát mind felcsipegették, és Hüvelyk Matyi nem tudta hazavezetni bátyjait.

15.
Hirtelen szél kerekedett, megdördült az ég, és szakadni kezdett az eső.

16.
A testvérek egy görcsös tölgyfa tövébe húzódtak.

17.
Hüvelyk Matyi pedig felmászott a fa tetejére, és a távolban világosságot látott.

18.
Testvéreivel elindult a fény irányába. Nemsokára különös házhoz érkeztek.

19.
Egy asszony nyitott nekik ajtót, és így szólt:
– Jaj, szegény gyerekek, hová kerültetek? Hiszen itt lakik a gonosz óriás. – Eressz be bennünket, jó asszony! - könyörögtek a gyerekek.

20.
Az óriás felesége beeresztette a fiúkat a házba.

21.
Enni adott nekik, és leültette őket a tűz mellé, hogy megmelegedjenek.

22.
Ekkor hazajött az óriás.

23.
De a feleségének még éppen volt annyi ideje, hogy a gyerekeket az ágy alá bújtassa.

24.
Az óriás megebédelt és így szólt:
– Emberszagot érzek!

25.
Egyenesen az ágyhoz ugrott. A fiúk most szeppentek csak meg igazán!

26.
Szegény gyerekek rimánkodtak neki, hogy könyörüljön meg rajtuk. De nagyon gonosz óriás volt, ketrecbe zárta őket.

27.
Ő maga mély álomba merült.

28.
Hüvelyk Matyi könnyűszerrel kibújt a ketrec rácsai között, óvatosan kivette a kulcsot az óriás kezéből,

29.
… és kinyitotta a lakatot.

30.
A testvérek teljes erővel futásnak eredtek.

31.
Reggel felébredt az óriás.

32.
Meglátta az üres ketrecet és szörnyen dühös lett.

33.
Felvette mérföldjáró csizmáját, és a szökevények üldözésére indult.

34.
Átugrotta a hegyeket.

35.
Átlépett nagy folyókon.

36.
A fiúk pedig egész éjszaka futottak, reggelre megtalálták a hazafelé vezető utat.

37.
Egyszercsak hallják, hogy rohan utánuk az óriás. Bebújtak egy öreg fa odvába.

38.
Az óriás nagyon elfáradt, elnyújtózott éppen a fa alatt, és horkolni kezdett.

39.
Mihelyt az óriás elaludt, Hüvelyk Matyi bátyjai iramodtak hazafelé.

40.
Hüvelyk Matyi pedig lehúzta az óriás lábáról a mérföldjáró csizmát.

41.
No ez éppen kapóra jött nekem - gondolta, és felhúzta a maga lábára.

42.
Egykettőre utolérte a testvéreit.

43.
A gonosz óriás felébredt, és halálra ordította magát dühében, mert a varázscsizma nélkül nem tudott járni.

44.
A testvérek végre hazaértek, benéztek a kis ablakon…

45.
… hát bizony apjuk, anyjuk ott sírt keservesen:
– Ugyan mi történt azóta szegény gyerekekkel?

46.
Ekkor a fiúk berohantak, egyenest szüleik ölelő karjaiba! Nagy volt az öröm!

47.
Hüvelyk Matyi felcsapott gyorspostásnak.

48.
És attól kezdve boldogan éltek, mert Hüvelyk Matyi jól eltartotta az egész családot.

49.
---

50.
---

51.
---