Hóember Tóni

Hóember Tóni   —   mese

01.
---

02.
Az éjjel nagy hó esett. Reggelre fehér mesevilággá változott a liget. A gyerekek vidáman hógolyóztak, aztán nekiláttak hóembert csinálni.

03.
Egy nagy hógolyó volt a pocakja, sárgarépa az orra, szén a szeme, vödör a kalapja. A szeme olyan huncutul nevetett, hogy a vidám hóembert megszerették a gyerekek. El is nevezték Tóninak.

04.
Tóni, úgy látszik, örült a nevének, mert barátságosan mosolygott. Az egyik kisfiúnak hirtelen jó gondolata támadt: küldjenek levelet Tónival a Mikulásnak.

05.
– Én is megyek veled - vakkantotta Fifi, a kis kutyus. S Tóni, hogy az úton el ne veszítse a levelet, a vödör-süvegébe tette.

06.
– Biztos finom csemegét kérnek a gyerekek a Mikulástól - mondta Ravaszdi -, meg kellene szerezni a levelet, akkor velünk küldené el az apó, mi pedig szépen megennénk.

07.
Bagoly Benőnek tetszett, amit Ravaszdi kiravaszkodott… s Tóni fejéről lekapta a vödör-kalapot.

08.
A levél kiesett, Ravaszdi pedig azon nyomban felkapta, és máris vitték Mikulás apónak!

09.
– Hohó! Megálljatok! – kiáltott rájuk hirtelen az erdőből Ordas-bordas.

10.
Lett is köztük olyan verekedés a levélért, hogy zengett bele az erdő.

11.
Tóni meg Fifi ezalatt hanyatt-homlok rohantak a csata színhelyére.

12.
Szerencséjük volt, a nagy verekedés közben a levél leesett a hóra, Fifi elkapta, aztán usgyi!

13.
A verekedők erre gyorsan abbahagyták a püfölközést, és a kis Fifi után vetették magukat.

14.
De a levelet Tóni jól kezébe szorította, s amennyire csak engedte a nagy pocakja, futott vele tovább.

15.
– Ezt a leve… levelet… a… akarjuk elvinni a Mikuláshoz - dadogta a gyáva Tóni és ijedtében mindjárt le is ejtette a földre.

16.
Ravaszdi csak erre várt: elkapta, és most már ő mondta, hogy usgyi!

17.
– Ne féljetek, segítek én rajtatok - sietett a jószívű mackó Tóniék segítségére, mikor megtudta, hogy miről van szó. Tüstént utána eredtek a levélrablóknak.

18.
– Szedd gyorsabban a lábad - biztatta Dörmögö Tónit. Tóni minden erejét összeszedte, szinte gurult, hogy még idejében odaérkezzenek Mikulás apóhoz.

19.
A jó öreg Mikulás apó kint sétálgatott jégpalotája előtt, éppen vendégeket várt.

20.
De a várt vendégek helyett Ravaszdiék érkeztek meg, s már előre fenték a fogukat a finom csemegére.

21.
Mikulás apó nagy örömmel olvasta a gyerekek levelét, és csak annyit mondott: – Teljesítem kérésüket.

22.
Ebben a pillanatban lélekszakadva megérkeztek Tóniék is.

23.
– Úgy történt a dolog- kezdte izgatottan Tóni-, hogy a gyerekek énrám bízták a levelet, de ezek a csirkefogók elrabolták tőlem!

24.
Az álnok tolvajok váltig bizonygatták, hogy a gyerekek őrájuk bízták a postát.

25.
– Egy szavukat se hidd el a gonoszoknak, jó Mikulás. A hóember meg Fifi hozta a levelet! Ezek pedig pusztuljanak innen! – mordult egy hangosat Dörmögő.

26.
– Szedte-vette gazemberei - kiáltotta Mikulás apó-, most ellátom a bajotokat!

27.
Mikulás apó teljesítette a gyerekek kívánságát, a legszebb fenyőfát küldte el nekik karácsonyra.

28.
A karácsonyfát odaállították a liget szélére, és Tóni büszkén vigyázott rá…

29.
Büszkén vigyázott Tóni a karácsonyfára. S mikor kigyúlt a sok szép színes karácsonyfagyertya Tóni meg Fifi együtt örvendeztek a vidám gyerekekkel.

30.
---