Egy kis borz története

Egy kis borz története   —   mese

01.
---

02.
Nem is olyan nagyon régen élt az erdőben egy borzcsalád: borzpapa, borzmama és Peti, a kisfiúk.

03.
Petit nagyon szerették a szülei, még akkor is becézgette a mamája, amikor már kinőtt a kisgyerekkorból.

04.
Borzpapa sokat vesződött Petivel, hogy megtanítsa lyukat ásni, ennivalót gyűjteni. De hiába!

05.
A haszontalan Petin nem fogott a szép szó, tanulás és munka helyett inkább lustálkodott, játszadozott.

06.
Borzmama gyűjtött neki gyökereket és más finom eledelt.

07.
Alig várta, hogy az utolsó falatot lenyelje, és újra játszani mehessen.

08.
Peti gondtalanul labdázott, míg a szülei szorgalmasan dolgoztak.

09.
A nagy játékban észre sem vette, hogy eltelt az idő, pedig már rég elhagyta az ismerős helyeket, és a távoli erdőben futkározott.

10.
Otthon ezalatt borzmama sírt-rítt. Borzpapa is nagyon szomorú volt. Nem tudták, mi történhetett haszontalan kisfiukkal.

11.
Az erdőben leszállt az este. A hold fényénél minden másképpen látszott, mint nappal.

12.
Az éjjeli bagoly útjára indult, szemei ijesztően villogtak.

13.
Peti még sohasem találkozott a bagollyal, és úgy megijedt tőle, hogy nyaka közé kapta a lábait, futott, futott, amíg bírta.

14.
A nagy fáradságtól nem tudott már tovább menni. Az ismeretlen erdőben egy fa lábánál elaludt.

15.
Már késő éjszaka lett, a borzszülők kétségbeesésükben a sötét erdőt járták, hogy elveszett Petijük nyomára akadjanak.

16.
A kis csavargó nem tudott éhes gyomorral a kemény földön jóízűt aludni, hajnalban felébredt. Ekkor fogta el csak igazán a keserűség!

17.
Szerencsére nyuszi Jani arra járt, és megsajnálta a szomorú Petit. Fakéreggel kínálta meg, de a válogatós Peti nem evett belőle.

18.
A kis borz méhzümmögést hallott, és mézevésre jött kedve. Meg is kereste a méheket…

19.
…de azok sem hagyták megdézsmálni a mézet, jól megkergették, összeszurkálták a torkost.

20.
A menekülő Peti egy lyukba akart bebújni a méhek elől, de ott a róka lakott.

21.
A lomposfarkú róka rákiabált: ” Ássál magadnak te is házat, oda majd bebújhatsz!” Ezzel elkergette a kis borzot.

22.
Éppen arra járt a mackócsalád. A mackómama hajnali sétára vitte két szófogadó kis bocsát: Bercit és Marcit.

23.
Csodálkozásukban még le is ültek, nem tudták elgondolni, hová szalad oly sebesen Borz Peti.

24.
Egyszer csak a gonosz farkas ijesztő üvöltése verte fel az erdő csendjét.

25.
Nagyon kellett szaladniuk, mert a gonosz farkas mindig a nyomukban volt.

26.
Petinek mentőötlete támadt! Lyukat kell ásni, hogy abba bújhassanak a farkas elől. Nagy hirtelen nekikezdett a munkának.

27.
Először nyuszi pajtás bújt be a sebtében készült lyukba, azután Peti.

28.
De már a gonosz farkas is ott állt a lyuk szájánál, és kutatva dugta be rajta a fejét.

29.
Jaj, hogy féltek ott benn Borz Peti és Nyuszi Jani!

30.
A farkas után merészkedő Mackó Berci és Marci látták, hogy az ordas be akar bújni Petiék után.

31.
Ijedtükben felmásztak egy fára, onnan hívták segítségül mamájukat.

32.
Hamarosan odaért a mackómama, farkánál fogva húzta vissza a farkast a lyukból.

33.
Mackómama úgy elnáspángolta a gonosz farkast, hogy annak hosszú időre elment a kedve attól, hogy ebbe az erdőbe merészkedjék.

34.
Borzék egész éjjel keresték Petit. Már felkelt a nap, amikor az ismeretlen erdőben messziről megpillantották elveszettnek hitt Petijüket.

35.
Nem is tudom, ki volt boldogabb, Pet-e, vagy a szülők? De Peti büntetést érdemelt.

36.
A mama is azt mondta, Peti rászolgált a nagy verésre. A papa már a pálcát emelte, hogy alaposan elnadrágolja rosszcsont fiát.

37.
Hogy megmeneküljön, hamar lyukat ásott magának.

38.
Borz Peti nagyon szégyellte magát az eset miatt. Nem is kellett ezentúl munkára nógatni.

39.
Szófogadó, szorgalmas gyerek lett belőle.

40.
---