A pórul járt róka

Vihar Béla: A pórul járt róka   —   mese

01.
---

02.
Mesebeli nagy erdőben,
Annak is a közepében
Medve koma málnát eszik,
Mikor a sün közeledik.

03.
„Amíg te itt heveredsz künn
– Kezdte mondókáját a sün –
Addig a házadban – ó jaj –
Garázdálkodik a tolvaj!”

04.
Uccu neki, mackó koma
Csörtet haza, csattog foga,
Fejében vad bosszút forral.
Vajon ki lehet a tolvaj?

05.
Ki lenne más, mint a róka!
Vörös képe az ajtóba.
Körültekint, szaglász, kémlel,
Hogy osonjon el kincsével?

06.
Sűrű fák közt, bokron által,
Vágtat lopott batyujával,
S távolból mily fenyegetve
Üvölt utána a medve.

07.
De hiába gyors a lába,
Egy sereg kélt a nyomába.
A gaz rókát körülvettek:
Miért lopta meg a medvét?

08.
Batyu nélkül ni, itt szalad!
Örül, hogy a bőre maradt.
Igaz, hogy kissé elvették
A tolvajlástól a kedvét.

09.
„Róka, róka, ide hallgass!
– Kiált utána a farkas –
Az erdőbe ne tedd lábad,
Nehogy örökre megbánjad!”

10.
Ment a róka, elbujdosott…,
Végre egy faluba jutott.
Gondolta, itt majd ehetik…
De bősz kutyák megkergetik.

11.
Fut előlük és sebtébe,
Felszökken a kerítésre,
S hogy segítsen szörnyű baján,
Beugrik a ház ablakán.

12.
A szobában ecset, létra,
Köröskörül hordó, dézsa,
Bennük fehér, kék, zöld festék,
Össze-vissza rendetlenség.

13.
Zsupsz, a róka jól megjárta,
Belezuhant a dézsába.
Prüszkölt, fröcskölt – fura eset –
Majd a mély hordóba esett.

14.
Míg a festékből kimászott,
A bundája be átázott,
Belepte a sűrű festék,
Hol fehér lett, hol zöld, meg kék.

15.
Az éjszaka sötétéjében
Surran már a faluvégen.
Gyomra korog, majd kiszakad…
Távol kutyák vonítanak.

16.
Lesz, ami lesz, gondol egyet:
„Semhogy éhen-szomjan vesszek,
Az erdőbe titkon, csendben,
Sikerül tán visszamennem.”

17.
Itt az erdő! – Ám vesztére
A farkas kerül elébe.
De az ordas lám megtorpan,
S nézi, nézi mozdulatlan.

18.
Mikor meglátta a medve,
Menten elillant jókedve,
Felborzolódott a szőre…
Ki közeleg az erdőbe?”

19.
A róka csak ámul megint,
S a patak tükrébe tekint.
Alig ismer rá magára,
Mint a hó, fehér szakálla.

20.
„Értem már szól felnevetve –
Miért fél a farkas, a medve!
De elbánok velük most én!”
S tovalépked máris hetykén.

21.
Ijedelem, riadalom! –
Rémület van a vadon:
Vaddisznó, sün, farkas, nyuszik
Mindegyike összebúvik.

22.
„Ő az erdők fejedelme!
– Brummog reszketve a medve –
Hátán kéklik a mentéje!
Menjünk, boruljunk elébe!”

23.
Mint a király a trónjához,
Dől a róka a tölgyfához,
Így hallgatja: „Ó kegyelem!
Néped köszönt fejedelem!”

24.
Szegény mackó, de megjártad,
Másnak söpörsz, bizony másnak,
Szolga lettél otthonodban.
Róka fekszik az odúban.

25.
Kihajol a kerítésen:
„Miért nem mozogtok fürgébben!?
A reggelim nem hozzátok?!
Gyorsabban lusta zsiványok!”

26.
Jön a farkas sült csirkével,
Az asztalon alig fér el.
Ül a róka, eszi, tépi,
Mi tagadás ízlik néki.

27.
A kócsag meg napnyugtáig
Zsíros pontyokat halászik,
Mert a felség úgy kívánta,
Hogy hal legyen vacsorára.

28.
Nyuszi mama is jó reggel,
Kapja magát, korán felkel,
Ajándékát, hogy elhozza.
A kosárban friss káposzta.

29.
„Minek a zöldség nékem?
– Szól a róka most kevélyen –
Fiaidat holnap délre,
Azt kívánom én ebédre!”

30.
Sír-rí, makog a nyulacska,
Az okos sün vigasztalja:
„Régi gyanúm…” – kezdi halkan –
„Nem hagylak el a nagy bajban”

31.
Másnap, alig pitymallik,
Vízen úszik a kis ladik,
S mire a nap emelkedik,
A pallót átfűrészelik.

32.
Felkelt a nap ragyogóra,
Sétájára megy a róka.
Nyomában meg szolgálója,
A farkas ballag utána.

33.
„Ó mi történt? – egy reccsenés!
Hová lett a kevélykedés?
A palló egy nagyot roppant.
S róka úrfi vízbe pottyant.

34.
Kapálódzik a habokban,
Talán azt sem tudja hol van.
Kiált, sikolt: „Jaj, segítség!”
S leázott róla festék.

35.
Ott lubickol ni, a farkas,
Helyzete szintén siralmas.
Fel felbukkan, szemet mereszt,
És rókát lát király helyett.

36.
Hol a róka kék mentéje,
Zöld palástja, büszke éke?
Hasa, háta csuromvizes,
Isten tudja, hogy most mi lesz.

37.
Szól a kis sün: „Buksi-Medve,
Nézd, hogy lapul leleplezve
A gaz róka. – Én sejtettem,
Hogy valami itt nincs rendben.”

38.
A vaddisznó torkát tátja,
És ráförmed a rókára:
„Hát te vagy a fejedelem?”
Nyöszörög a róka: „Nem, nem!”

39.
Űzi, hajtja őt a medve
Árkon-bokron át követve:
„Nem elég, hogy tolvaj lettél,
Ágyamba is heveredtél?!”

40.
„Halam kellett?! – Nesze, nesze!
Csőröm élét szereted-e?”
Mond a kócsag, s üti vágja…
Hull a róka pocsolyába.

41.
A kis sün is tör feléje,
Kifeszítve száz tüskéje.
„Nyuszihús kell? Az lenne jó?
Szedd az írhád, hitvány csaló!”

42.
Menekül a sebzett róka,
Talán meg sem áll azóta,
Lohol, vágtat, mezőn, réten,
Elbujdosott szégyenében.

43.
Nyuszicsalád ó de boldog!
Szól a kis sün: „Annyit mondok,
Akár kék, vagy zöld szín alatt
A róka, róka marad.”

44.
---