Mese az öt kis kínairól

Rónai Éva: Mese az öt kis kínairól   —   mese

01.
---

02.
---

03.
Valamikor réges-régen élt a nagy Kínai Birodalomban öt testvér: Rizs-szem, Rozs-szem, Bors-szem, Bab- Szem, és Mák-Szem. Úgy hasonlítottak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz.

04.
Azonban mindegyiknek volt valamilyen csodálatos tulajdonsága. Rizs-Szem ki tudta inni a tengert. Ha csak egyet szippantott bambuszcsövén, a tenger máris apadni kezdett.

05.
Rozs-Szemen nem fogott a tűz. Szemrebbenés nélkül tűrte a lobogó lángok forróságát.

06.
Bors-Szem olyan hosszúra tudta nyújtani a lábát, hogy könnyűszerrel átlépett a Nagy Folyó egyik partjáról a másikra.

07.
Bab-Szem teste keményebb volt a legkeményebb kőnél. Nem fogott rajta az acél.

08.
Mák-Szem kitűnően értett az állatok nyelvén. Az erdő, mező vadjai, az ég madarai mind jó barátai voltak.

09.
Békés munkában teltek napjaik. Rizs-Szem és Rozs-Szem szántott-vetett; a hajnal már ott találta őket a földeken, és ott dolgoztak, míg a nap lebukott a hegyek mögött.

10.
Bors-Szem halászgatott a Nagy Folyón.

11.
Bab-Szem a ház körül szorgoskodott. Ha felragyogtak a csillagok, felszította a tüzet s a vacsora illata hívogatóan szállt szerteszéjjel.

12.
A libákat, bárányokat Mák-Szem őrizte, az, aki olyan jól ismerte az állatok beszédét.

13.
Egy szép napon szokatlan lárma verte fel a csöndes tájat. A környék rettegett ura, a kegyetlen és kapzsi mandarin érkezett meg.

14.
A nagyúrnak vadászni támadt kedve. Kiszemelte magának a kis őzet, amelyik békésen szunnyadt Mák-Szem lábánál.

15.
– Fuss az erdőbe, őzike - kiáltotta Mák-Szem, amikor látta, hogy a mandarin aranyos íjával célba veszi kis pajtását. Az őzike megértette és gyorsan eltűnt az erdő sűrűjében.

16.
A bosszús mandarin most a szarvast vette üldözőbe.
– Menekülj a bozótba, pajtásom! - kiáltotta Mák-Szem.

17.
Figyelmeztette a nyulacskákat is. Így aztán a mandarin nem tudott zsákmányt ejteni.

18.
A medve, a róka, a mókus – valamennyi állat elrejtőzött előle.

19.
A mandarin haragja nem ismert határt.
– Vessétek a tigris elé ezt az átkozott kölyköt! Ő riasztotta el a vadakat előlem.- kiabálta.

20.
Igen ám, de Mák–Szem tigrisnyelven szólt a tigrishez, és az nem bántotta.
– Vágjátok le a gazfickó fejét! – toporzékolt a mandarin.

21.
Az őrök a várbörtönbe kísérték Mák-Szemet.
– Holnap hajnalban porba hull a fejed! – mondták neki. Így is történt volna…

22.
Csakhogy Mák-Szem egyik bátyja éjszaka belopódzott a börtönbe…

23.
– Szökj meg, én itt maradok helyetted. Nem fogják észrevenni a cserét, hiszen úgy hasonlítunk egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz - súgta az öccsének.

24.
Másnap hajnalban a hóhér lesújtott bárdjával az elítélt nyakára, de hiába… Persze, hiszen Bab-Szem volt az, már pedig az ő testét nem fogta a legkeményebb acél sem.

25.
A mandarin tombolt haragjában.
– Vessétek le a Sárkányszikláról – parancsolta -, hadd zúzódjék ízzé-porrá a teste! Így is történt volna…

26.
… de éjszaka Bors-Szem áthágott a várfalon és helyet cserélt öccsével. Másnap hajnalban őt cipelték fel a Sárkány szikla csúcsára…

27.
Bors-Szem csak mosolygott, amikor a mélybe lökték. Kinyújtotta hosszú lábait és talpra szökkent.

28.
A mandarin őrjöngött dühében.
– Építsetek máglyát, olyan magasat, mint a pagoda tornya, és égessétek el a fickót! – parancsolta. – A tűzben el fog pusztulni! Így is történt volna…

29.
Éjszaka azonban Rozs-Szem foglalta el öccse helyét.

30.
Másnap őt hurcolták a máglyára.

31.
Rozs-Szem mosolyogva állt a lángok között: rajta nem fogott a tűz.

32.
– A tengerbe vele! Holnap magam viszem hajómon a Mélységek Fokához. Ha a tűzből megmenekült, majd elpusztul a vízben! – rikoltotta a mandarin.

33.
El is pusztult volna - de éjszaka Rizs-Szem foglalta el öccse helyét a börtönben.

34.
Másnap hatalmas követ kötöttek a nyakába és a tengerbe lökték. A mandarin diadalmasan vigyorgott.

35.
Rizs-Szem a tengerbe zuhant és süllyedt, tízezer ölnyi mélyre. Csakhogy közben szorgalmasan nyelte a vizet.

36.
Mire a nap lenyugodott, Rizs-Szem kiitta a tengert. A gályák megfeneklettek. A mandarin és katonái menekülni próbáltak, de beleragadtak az iszapba.

37.
Ekkor Rizs-Szem visszabocsátotta medrébe a tengert. A hullámok egyre magasabbra csaptak, elnyelték a gályákat, a katonákat és a mandarint.

38.
A kelő nap fényében csöndesen ragyogott a tenger tükre. A mandarin és cimborái pedig ott hevertek a tenger fenekén, tízezer ölnyi mélyen.

39.
Így történt, hogy Rizs-Szem, és testvérei megmenekültek a haláltól, s azontúl boldogan éltek valamennyien.

40.
---

41.
---