Kati és a kismedvék

Kati és a kismedvék   —   mese

01.
---

02.
A sűrű, zöld erdőrengetegben, egy öreg fenyőfa tövében állt egy kis házikó. Két kis árva medve lakott benne s körülvette őket a nagy erdő csendje.

03.
Amikor a kis Kati a magányos mackókról hallott, rögtön felkerekedett, hogy megkeresse őket. Gondoskodni akart róluk, mintha mamájuk volna. Hamarosan meg is találta a tisztást a mackóházzal.

04.
Nagy örömmel, jókedvűen toppant be hozzájuk. De a kismedvék ijedten a sarokba hátráltak előle.

05.
– Ne féljetek, kicsikéim! Én leszek az anyukátok, és ezentúl gondot fogok viselni rátok! – igyekezett Kati megnyugtatni őket.

06.
Meg is kötötték a barátságot s elindultak a faluba. Beszereztek minden jót és szépet a kis háztartáshoz.

07.
A teknőből fürdőkád lett. De bizony visított, ordított a mi macink, amikor Kati a fürdetéshez látott.

08.
Este a gondos kismama ágyba fektette a bocsokat. Az ablakot szélesre tárta, hogy a jó erdei levegő elaltassa őket.

09.
Másnap reggel Kati tornához sorakoztatta a mackókat: – Egy-kettő! Egy-kettő! Egészséges, aki korán kelő!

10.
Torna után friss, hideg vízzel mosdatta, locsolgatta Kati őket…

11.
… majd nagy, borzas türülközővel dörzsölgették magukat szárazra és már indultak volna enni, játszani, de…

12.
… hátra volt még a fogmosás:
– Itt a kefe, itt a fogpor! Ne félj tőle, dörzsöld meg jól!

13.
Fésülködni, mackók, gyorsan! Ne maradjatok kócosan! – buzdította Kati a bocsokat.

14.
Reggeli után nagy ugrabugrálás, játék, visítozás következett. S míg az ebéd készült, Kati mama olykor-olykor kinézett a mackóira.

15.
Délidőben, kézmosás után kis védenceit asztalhoz ültette. Ízlett is mindannyiuknak a finom étel…

16.
… és hosszú-hosszú ideig éldegéltek így jó barátságban. Együtt játszottak, együtt dolgoztak, egymásnak segítettek a sűrű, zöld erdő közepén.