Becsinált leves

Finy Petra : Becsinált leves   —   animáció

A nagypapa orvos és egy öregek otthonában dolgozik,
ahol az idős emberek laknak.
Az idős emberek azok, akiknek mindig bajuk van az idővel.
Ha jó idő van, azért fáj valamijük,
ha rossz, akkor meg azért.
De ha épp nem fáj semmijük,
akkor nagyon aranyosak.
Kölcsönadják a kerekes széküket,
hogy guruljak vele,
vagy a botjukat, amivel lehet kardozni,
néha a mamuszukat is,
és akkor meg bohócosat játszhatok.
A szobájukban fura szag van,
mintha kiborult volna a kanalas gyógyszerem,
és olyan a bőrük,
mint egy kölyökmacskáé,
akinek még nem nőtt ki a szőre.
A legjobban azt szeretem, ha a gyerekkorukról mesélnek,
amikor sokkal érdekesebb volt minden, mint most.
Például a kisfiúkat szoknyába öltöztették,
a kislányoknak meg porcelánbabájuk volt,
és senki nem visított rájuk hogy „Eltöröd, eltöröd!!”.
Ehettek puliszkát,
pedig az kutyakaja,
a puliknak készül.
Meg nem pénzérmével telefonáltak,
ha utcáról akartak hívni valakit, és nem volt náluk a mobiljuk,
hanem krampusszal.
Innen van a kifejezés,
hogy leesett neki a krampusz.
Nem kis cukorkákat kaptak édességnek,
ami az ember fél fogánál sem nagyobb,
hanem krumpli méretűeket,
ez volt a krumplicukor,
Meg amikor háború volt,
és csatásat játszottak,
akkor elbújtak a legópincében,
egy olyan pincében, aminek legóból volt a fala,
és azt bármikor lebonthatták,
és játszhattak vele.