egyszervolt.hu - a legnagyobb magyar gyerek oldal

logo egyszervolt.hu

óvodás és iskolás gyerekeknek. Gyerekdalok, mondókák, online mesék, mesefilmek a mese.tv-n.

Mai mese:

2015. 03. 31.

A bölcs öregember (népmese)


A bölcs öregember (népmese)
Élt egyszer egy szegény legény. Alig múlt el a lagzija, elvitték katonának. Három évig szolgálta a császárt, de szabadságra egyetlenegyszer sem engedték haza. Búsult is eleget. Azt sem tudta, él-e, hal-e az ô kedves, szép felesége.
Telt-múlt az idô, majd három év múltával azt mondták neki, hogy mehet, letelt a szolgálat. Ment nagy boldogan hazafelé. Gyalogolt rengeteget a vegtelen országúton, nagyon elfáradt. Jól esteledett is már, hát úgy gondolta, szállást kér. Megláttott egy kis házat a falu szélén, bent égett a petróleumlámpa. Bekopogtatott.
- Adjon isten jó estét!
- Adjon isten, vitéz úr, magának is!
- Gazduram, nagyon messzirôl jövök, és nagyon messzire visz az utam, adjanak szállást éjszakára, mert rám esteledett. Meg a csizma is feltörte a lábamat.
- Jól van, vitéz úr, kerüljön beljebb! Törölj neki, asszony, helyet, kínáld meg szalonnával, kenyérrel, vereshagymával!
- Elfogadom a szíves kínálást, mert bizony éhes is vagyok.
Ahogy eszegettek, beszélgettek errôl- arról. Egyszer csak észrevette, hogy egy öregember ül a sámlin a kályha mellett, de meg sem szólal. Rácsodálkozott a katona.
- Gazduram, az öreg talán néma, hogy meg se mukkan?
- Hej, vitéz úr, vitéz úr, dehogy néma! Ô csak pénzért szól, egy aranyért mond egy mondatot.
- Hû, még ilyet sem hallottam, hogy valaki csak aranyért beszéljen!
Kotorászott a zsebében, megtalát egy aranyat. Odanyomta az öreg markába.
- No, öreg, itt az arany, mondjon érte valamit!
- Hát, édes fiam, kinek mi szép, szép az annak.
- Hm, hm, igaz lehet ez a bölcs mondás.
Nyúlkált a zsebébe, megint kivett egyet.
- No, öreg, mondjon ezért is valamit!
- Édes fiam, amid van, soha el ne tagadd!
,, Hm - gondolta a katona -, szép, szép a mondás, de egy aranyamba került"
Eltöprengett rajta.
,, Mindegy, odaadom az utolsót is. Aranyam még lehet, de hátha ilyen bölcs emberrel már soha nem találkozom." Azt is a markába nyomta az öregnak.
- No, öregem, mondjon még valamit az utolsó aranyamért!
- Édes fiam, az esti haragot hagyd reggelre!
- No, öregem, ez is bölcs mondás. Ha volna még aranyam, adnék én többet is.
- Édes fiam, elég ez a három mondás neked egy életre.
Azzal lefeküdtek.
Reggel folytatta a fiatalember az útját, iparkodott, hogy mielôbb hazaérjen, megláthassa a feleségét, akit három éve otthagyott. Egyszer hogy, hogy nem, egy szép virágos réten keresztül vezetett az útja. Hát mit lát a rét közepén? Egy loncsos fülû, nagy szamarat meg egy szép lányt. Az a szép lány ott simogatta, ölelgette, csókolgatta a szamarat. Bosszankodott erôsen.
- Hogy ölelhet ez a szép lány ilyen csúf állatot? Megüssem, megriasszam ôket? Ej, nem teszem!
Eszébe jutott, mit mondott az öreg: kinek mi szép, szép az annak. Menne tovább, a szamár meg utána, de nyomban királyfinak változott.
- Hallod-e, katona, nagyon rendes ember vagy. Nem bántottál, mint a többi utas. Ôk bizony ütöttek, csúfoltak bennünket. Itt egy zacskó arany, legyen a tiéd, mert én elvarázsolt királyfi voltam, a te jóságod szabadított fel.
A szegény fiatalember annyira elcsodálkozott, hogy meg sem köszönte az aranyakat, ment tovább. Egy nagy, rengeteg erdôn keresztül vitt az útja. Már jól sötétedett, mikor rablók kerültek az útjába. Azt mondják:
- Mit viszel, katona? Mi van a tarisznyádban?
- Arany.
- Hahaha! - kacagtak, dôltek erre, dôltek arra, hogy egy szegény bakának honnan lenne aranya. Elengedték. Örült a katona, mert eszébe jutott az öregember második mondása: amid van , el ne tagadd. Nagyon örült, hogy hallgatott a tanácsra, nem hallgatta el az aranyat.
Mire hazaért, besötétedett. Égett a lámpa a házában, ô meg bekukucskált az ablakon. Hát mit látott, mint a feleségét, ahogy egy takaros fiatalembert ölelgetett, csókolgatott. Ráadásul az ô régi jó puskáját nekiadja.
- Hû, a lelkére kötöttem, hogy ôrizze meg a puskámat, senkinek a világért oda ne adja... Mit csináljak? Belôjek?
Dühöngött magában, ette a méreg, de hopp, eszébe jutott az öregember harmadik tanácsa: az esti haragot hagyd reggelre. No, ezzel lecsillapodott. A fiú meg bentrôl kihussant az ajtón, szaladt a puskával.
Bement a katona, a felesége mindjárt a nyakába borult.
- Drága, édes uram, csakhogy megjöttél!
Csókolta jobbról, csókolta balról, de a katonának mégsem lett jókedve.
- Nagyon fáradt vagyok, hagyjál pihenni, nagyon fáradt vagyok.
- Jól van, feküdj le! De eszel-e?
- Nem, csak pihenni akarok.
Még az evéstôl is elment a kedve, ahogy a fiatalembert látta.
Korán reggel kelt, mert nem tudta lehunyni a szemét, nem tudott aludni.
Odaszólt a feleségének:
- Édes feleségem, megvan-e még a puskám?
- Jaj, édes uram, este adtam oda az öcsémnek, hogy rejtse el, dugja el, nehogy valaki itt találja nálam.
No, akkor ölelte a feleségét, és eszébe jutott az öregember harmadik mondása:
az esti haragot hagyd reggelre. Talán még ma is csókolja, ha bele nem fáradt.