Erős János I. (erdélyi magyar népmese)


Erős János I. (erdélyi magyar népmese) Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhétországon is túl, volt egy szegény ember. Nem volt annak a szegény embernek csak egyetlenegy fia, s azt is Jánosnak hívták. Nőtt, nődögélt János. Hanem olyan úristenes, erős legény lett belőle, hogy utoljára nem is hívták másként, csak Erős Jánosnak. Egyszer János erősen elhatározza, hogy ő többet nem éhezik itthon, hanem elmegy hetedhétország ellen, világot látni, szerencsét próbálni.
Hát jó! El is indult. S addig ment-mendegélt, amíg elért egy folyóvízhez. Erőst meg volt szomjazva, hát nekiment a víznek, hogy igyék. Hanem a víz olyan zavaros volt, hogy az már nem lelkes állatnak való volt. Ő biza - gondolja -, elmegy vízmentén felfelé, hogy megnézze, hol s miért zavarodott úgy meg. Hát látja, nem is olyan messze, hogy ember üldögél a víz partján, s azokat a nagy erős sziklaköveket úgy félkézzel morzsolgatja belé a vízbe.
Odaszól neki János:
- Hát te ember, nincs neked egyéb dolgod, mint azokat a sziklaköveket morzsolgatni a vízbe?
De az istenadta embere még a füle botját se mozdítja, nemhogy még feleljen is.
- Hallod-é - szól újra János -, hát még annyi becsületet sem tudsz, hogy felelj az embernek?
Ha nem, én most mindjárt becsületre tanítlak.
De már erre csak felütötte a fejét a mihaszna embere, megnézni, hogy ki mer vele úgy beszélni.
- Én, én, te piripócsi - mondja János -, ha nem hiszed, jere, küzdjünk meg!
- Hm - mondja az ember -, velem még így senki sem packázott. Hát én veled nem küzkölődöm, hallád-e, hanem fogjunk kezet, kössünk testvérséget s menjün együtt a világnak, de ha kell, még az óperenciának is, mert nem akárki fiának látszol.
- Ez így jó is lesz - mondja Erős János -, de hát mondd meg, hogy hívnak téged!
- Engem osztán Kőmorzsolónak, s hát tégedet?
- Engemet meg a nagy erőmért Erős Jánosnak.
Csak annyi, hogy abból a helyből megindultak egy nagy erdőn keresztül. Egyszer látják, hogy egy ember a legnagyobbik szálfát is csak úgy félerővel, egyenesre hajtogatja. Megszólalik János s azt mondja:
- Hát te ember, nincsen egyéb dolgod annál, hogy azokat a fákat egyenesítgeted?
- Nincs hát, mi közöd hozzá? - mondja az mérgesen.
- Na, na! - feleli János. - Hiszen nem azért mondtam, hogy bosszankodj rajta, hanem jere, szegődj mellénk, mert látom, hogy neked se válik károdra, amit megeszel! Menjünk együtt hetedhétország ellen! Az én nevem Erős János, ez itt Kőmorzsoló, hát téged hogy hívnak?
- Engem osztán Faegyenesítőnek, ha tudni akarod.
Jól van, Faegyenesítő is odatársul a kompániához. Avval csak mennek tovább. Hát egyszer csak elétalálnak egy embert, aki a vasat úgy hajtogatja, gyúrja, mint a dagasztó asszony a tésztát. Azt mondja János:
- Hej, te ember, hagyd annyiba azt a munkát s gyere velünk világot látni, szerencsét próbálni!
- Várj egy szikrát, hékám - mondja az ember -, hadd lám, hogy ti kik vagytok!
Elésorolja János a neveket.
- Na, ha így - mondja az ember -, hát akkor találunk, mert én Vasgyúró vagyok, menjünk hát négyen!
El is indultak ahajt, s úgy elvederedtek, míg egy rengeteg erdőben egy üres kastélyhoz nem értek. Jól van, közösen elhatározzák, hogy itt letelepednek, s innen tovább egyet se lépnek. Másnapra virradva azt az indítványt teszi János, hogy menjenek el vadászni, a könyéken egy pirinkót szétnézni. Elfogadták az indítványt, de azt határozták, hogy egyik maradjon otthon ebédet főzni. A kocka Kőmorzsolóra esett, hát egy fazék húst a tűzhöz tett főni. Egyszer csak koppantanak az ajtón s még a szabadot se várva betoppan a szobába egy inci-pinci piripócsi singes emberke a hétsinges szakállával. S még adjon Istent se mondva, ráüvölt Kőmorzsolóra, hogy csak hamar főzze azt az ételt, mert ő már erőst éhes.
(folytatjuk)

Eszter-lánc Mesezenekar: Badar állathatározó

Mesetár - a legújabb esti mesék