A három szerencsepróbáló II. rész (magyar népmese)

A három szerencsepróbáló II. rész (magyar népmese)Elment a középső a várba. Elmondta hímezés-hámozás nélkül, hogy ő bizony az erszényért jött. No hiszen, felpattant a hercegkisasszony, hogy még ilyen kéréssel mert előállni, kikiáltott az ablakon: - Strázsák! Kötözzétek meg s vessétek ki innét ezt a bolondot.

De a fiú a fejébe húzta a sapkát, s láthatatlanná vált. Mikor a strázsák kimentek, levette a sapkát és ismét kérte az erszényt.

A kisasszony hízelkedésre fogta, s mondta: - Itt az erszény, itt a sok arany, amit a bátyádtól elnyertem, de még magam is a tiéd vagyok, ha megmutatod nekem azt a boszorkányos sapkát.

Addig beszélt, addig mondta, hogy ezt a fiút is kibeszélte a szép eszéből, s odaadta a sapkát. Egyéb sem kellett a kisasszonynak, helyből megkötöztette a strázsákkal, s kikísértette a várból.

Visszament nagy búval-bánattal a testvéreihez, s elpanaszolta, hogy őt is milyen csúful rászedte a hercegkisasszony. Mit volt mit tenni, elhatározták, hogy menjen el a kisebbik is, s próbáljon szerencsét.

Elment most a kisebbik, aki a legszebbik is volt. Hogy a vár alá érkezett, suhintott hármat az ezüstvesszővel, s mindjárt három erős tábor katonaság vette körül a várat, ő pedig talpig felöltözött generálissá változott. Bejelenti magát s bemegy, jobb kezében tartotta az ezüst nyílvesszőt.

A hercegkisasszony apja, anyja s minden rokonsága összegyűlt. Azt mondja a legény:

Felséges fejedelem! Azért jöttem, hogy az erszényt s a sapkát visszakérjem a leányodtól.

Azt kiáltja a fejedelem: - Strázsák! Vezessétek ki ezt a vakmerőt!

A strázsák meg is fogták a generálist, de mikor az udvarra kiviszik, kiált egyet, s a töméntelen sok katona egyszeriben ostromolni kezdi a várat.

Bezzeg lett ijedtség a palotában! Egyben azt parancsolják a strázsáknak, hogy hozzák vissza a generális urat. Visszaviszik, s azt mondja a fejedelem:

- Vitéz generális! Küldd el innét a katonaságot, s neked adom a leányomat a fele birodalmammal.

Kiment a generális, suhintott hármat az ezüstvesszővel, s a töméntelen katonaság úgy eltűnt a föld színéről, mint egy tű. Ő maga sem generális volt immár, hanem csak akármilyen legény, csakhogy a kezében volt az ezüstvessző. Azt mondja a hercegkisasszony:

- Szép derék ifjú, édes szép szerelmem, én immár a tied vagyok, csak meg kell esküdnünk, add ide hát, hadd nézzem meg azt a szép ezüst nyílvesszőt; látom, hogy azzal minden ellenségünket meggyőzhetjük, s élhetünk boldogan.

Hitt ez is a szép szónak, s odaadta. Nem is kellett egyéb, mert a fortélyos kisasszony egyszeriben kikísértette a várból a legényt.

Elment nagy búval a legény, de nem a testvéreihez vissza, hanem a rengeteg havasba. Leheveredett egy nagy kőszál alá, ott helyben álom lepi meg, s álmában a vén banya azt beszéli neki:

- Ne búsulj, fiam, kelj fel; itt van egy varázsos forrás, tovább pedig egy almafa. Szakíts le arról egy pár almát, a forrásból tölts a kulacsba, de te nehogy megkóstold egyiket is. Azután menj vissza rongyos öltözetben a várba, ott a konyhamesternek add el azt a pár almát, s attól a fejedelemnek az egész asztalnépe bódulatba esik. Azután pedig öltözz doktornak, s jelentsd magadat, hogy mindenféle betegséget tudsz gyógyítani; a többit aztán a te eszedre bízom.

A legény úgy is cselekedett, ahogy a vén banya javasolta: eladta a két almát, evett belőle a fejedelem egész háznépe, s meg is bolondultak tőle. Semmiféle doktor meg nem tudta gyógyítani. Akkor jelenti magát egy idegen doktor. De bezzeg kaptak rajta! Megnézegeti a betegeket, ad mindegyiknek egy gyűszűnyi vizet a kulacsból, csak a kisasszonynak nem. Meg is gyógyult mindegyik egy mukkra. Csak a kisasszony marad bolondnak. Sajnálták lelkükből, s mégis kacagni kellett rajta, olyan bolond dolgokat csinált, s olyan bolondokat beszélt.

Könyörögni, rimánkodni kezd a fejedelem, hogy gyógyítsa meg a leányát, s nem tud olyat kérni, hogy meg ne adná. Azt mondja erre a doktor:

- Add nekem a leányodat, add vissza az erszényt, a sapkát s az ezüst nyílvesszőt, s egyből meggyógyítom!

Észreveszi a fejedelem, hogy kivel van dolga, de mit volt mit tenni, mindent vissza kellet adni. Akkor a legény ad egy gyűszűnyit a hercegkisasszonynak is a vízből, s mindjárt helyre állott az esze, s még jobb kedvű lett, mint annak előtte. Csaptak is olyan lakodalmat, hogy hét országra ment a híre. A másik két legényt is meghívták a vendégségre, s egyből hercegekké tették. A kisebbikből pedig idővel fejedelem lett.

Máig is élnek, ha meg nem haltak.

Gryllus Vilmos: Hangyák

Mesetár - a legújabb esti mesék