egyszervolt.hu - a legnagyobb magyar gyerek oldal

logo egyszervolt.hu

óvodás és iskolás gyerekeknek. Gyerekdalok, mondókák, online mesék, mesefilmek a mese.tv-n.

Mai mese:

2015. 09. 05.

A szerencsekrajcár VIII. rész (magyar népmese)


A szerencsekrajcár VIII. rész (magyar népmese)
- De már abból semmi sem lesz! - erõsködött Gyurika.
- Nem, ha nálad a szerencsekrajcár. Nézd csak meg.
A szerencsekrajcár csakugyan ott volt a Gyurika zsebében.
- Jól van. A várba bejutunk. De azután a vörös királyfival is lesz ám bajod.
- Állok elébe! - mondta Gyurika, s karikás ostorával akkorát rittyentett, hogy az egész város talpra ugrott ijedtében.
Reggelre a fiúk felkerekedtek, összeterelték a ménest, s víg énekszóval hajtották a forgó vár felé. A király kint ült most is a pitvarban, nagyokat pöfékelt hosszú szárú selmeci pipájából, s ravaszul hunyorgatott a szemével.
- Csak gyertek, gyertek - mondta magában -, ide ugyan nem jöttök be.
Arra nem is gondolt, hogy ha a fiúk be nem jönnek, akkor a ménes is künn marad, s hátha egyet gondolnak a fiúk, s elhajtják a ménest a hazájukba.
A királykisasszony egy ablakban ült, s onnan várta a fiúk érkezését. Mellette hajolt ki az ablakon a vörös királyfi is, de bizony a királykisasszony rá se nézett.
Õ is mondott magában valamit. Azt mondta:
- Csak gyertek, gyertek, majd ledobom a szerencsekrajcárt, hogy bejöhessetek.
Mert tudjátok meg, hogy este átadta a krajcárt a nagyapjának, de mikor az elaludt, kivette a zsebébõl.
Gyurika most is a táltos csikón ült, mely széles jókedvében nagyokat táncolt alatta. Mikor aztán éppen a vár alá ért, a királykisasszony ledobta a krajcárt. A vörös királyfi, kinek az öreg király megmondta volt, milyen furfangos módon akarja lerázni a nyakáról Gyurikát és testvéreit, ijedten kapott a királykisasszony keze után, de már késõ volt.
- Mit!? - toporzékolt mérgében. - Te visszadobod neki a szerencsekrajcárt!? Ez azt jelenti hát, hogy nem akarsz az én feleségem lenni!
- Gondolj, amit akarsz - mondta a királykisasszony -, de én nem engedem, hogy azokat a szegény fiúkat megcsalják.
- Én pedig megölöm mind a tizenkettõt! - dühöngött a vörös királyfi.
- Elég lesz egy is! - ingerkedett a királykisasszony.
A krajcár éppen Gyurika elõtt esett le, s Gyurika, bár jól tudta, hogy semmi hasznát sem veszi annak, leugrott a táltos csikóról, felkapta a krajcárt.
- Ez jó jel! - mondta a táltos csikó.
- Azt hiszem én is - szólt Gyurika, s kalapjával felköszönt a királykisasszonyhoz, ki olyan kedvesen mosolygott le rá, hogy a vörös királyfi majd megpukkadt mérgében.
Gyurika hirtelen zsebre vágta a krajcárt, aztán felpattant a táltos csikóra, s kivette zsebébõl az igazi szerencsekrajcárt. Jól megcélozta a kakaslábat, aztán csing-cseng, nagyot csendült, s hirtelen megállott a vár a forgásában, s ahány kapuja volt, egyszerre kinyílott. Az öreg királynak ijedtében kiesett a pipa a szájából.
- Ördögadta fattyai! - ordított a király. - Ezek mégis túljártak az én eszemen!
Odakapott a lajbija zsebéhez, s hát nincs ott a krajcár! Nem tudta elgondolni, hogy mi történhetett, ki lophatta vissza azt a csudakrajcárt.
- Mindjárt hívjátok az unokámat!- ordított az inasoknak.
Hozták a királykisasszonyt.
- Te vetted ki a zsebembõl a szerencsekrajcárt?
- Én - felelte a leányka bátran.
- Le is dobta annak a fiúnak - árulkodott a vörös királyfi.
- Nem szükséges, hogy árulkodj - szólt a királykisasszony -, anélkül is megmondtam volna!
E pillanatban vágtatott a pitvar elé Gyurika a táltos csikón. De már nem volt az a girhes-görhes csikó, hanem gyönyörû szép aranyszõrû paripa. Gyurika katonásan szalutált s jelentette:
- Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom, a három napot leszolgáltuk, a ménesnek egy híja sincs: várjuk az ígéret beváltását.
(folytatjuk)