egyszervolt.hu - a legnagyobb magyar gyerek oldal

logo egyszervolt.hu

óvodás és iskolás gyerekeknek. Gyerekdalok, mondókák, online mesék, mesefilmek a mese.tv-n.

Mai mese:

2015. 08. 03.

A boszorkányvár III. rész (magyar népmese)


A boszorkányvár III. rész (magyar népmese)
Megkilincselte szépen a kaput.
- Ki vagy? Mit akarsz? - kérdezte belül valaki.
- Én ennek s ennek a szegény embernek a kisebbik fia vagyok, s azért jöttem, hogy kiváltsam a királykisasszonyt - feleli János.
- Hát gyere csak holnap jókor reggel, akkor szerencsét próbálhatsz - mondja belül valaki.
Erre eljött János a kaputól, leült a fûbe, elôvette a tarisznyáját, falatozott, s aztán lefeküdt a vár oldalába. Jókor reggel, még virradatkor ott volt ismét a kapuban. Erre kijött a boszorkány, elhintett neki is a fûbe egy véka lencsét, s megmondta, hogy egy óra alatt szedje fel, mert másként nem kapja meg a királykisasszonyt.
Elmegy a boszorkány, s ott marad János nagy szomorúan. Már most mitévô legyen? Hogy szedje fel azt a sok lencsét? Hát amint ott szomorkodnék, halljatok csak csodát! - úgy jöttek a hangyák, mintha a szemüket kivették volna, egy óra sem telt belé, mind egy szemig felszedték a lencsét, aztán elmentek. Volt is öröme Jánosnak, alig bírt magával! Amikor aztán a boszorkány egy óra múlva visszajött, csak elcsodálkozott, de hiába, a lencse ott volt az utolsó szemig a zsákban.
Ekkor a boszorkány elvitte Jánost a folyóvízhez, beleszórta a sok aranykulcsot a vízbe, s megmondta neki, hogy ha egy óra alatt a kulcsokat mind elô nem teremti, akkor hiába jött a leányért.
Nagyon megbúsulta magát János. Bucsálódott, hogy most már mit csináljon. Hát amint szaporán jön-megy a parton, halljatok csak ide! - jönnek nagy hápogva a récék, s lebuknak a vízbe. Egy szempillantás alatt mind kihozták a kulcsokat, odaadták Jánosnak, s azzal úgy oda lettek, mintha a föld nyelte volna el ôket. A boszorkány egy jó fertályóra múlva érkezett meg. János nem szólt semmit, csak odaadta neki a kulcsokat. Erre így szólt a boszorkány:
- No, János, immár két dolgot megcsináltál, még csak egy van hátra. Ha az is sikerül, akkor ott van, vigyed a királykisasszonyt, de ha meg nem tudod csinálni, vége az életednek!
Erre bevezette Jánost a boszorkányvárba, s éppen abba a szobába vitte, amelyikbôl a bátyját úgy kihajította. Megmutatta neki is a három betakart arcképet, s meghagyta, hogy egy óra alatt válassza ki a királykisasszony arcképét, mert ha nem, jaj neki.
No, hát félt eddig János, ahogy félt, de most már igazán megszeppent. Mondaná, hogy a középsô, de hátha a boszorkány elcserélte? Aztán melyik felôl tette? Jobbról-e? Balról-e? Hej, most bizonyosan itt hagyja a fogát! De amint így tépelôdik, berepülnek a méhek az ablakon, odarepülnek a középsô képre, s nem is mozdulnak arról egy darabig. Megismerte János, hogy ezek az ô méhei, akiknek lépes mézet adott. Gondolta magában, hogy ezek bizonyosan segíteni akarnak rajta, s azért szállottak arra a képre, mert az a királykisasszony arcképe. Úgy is volt. A méhek elrepültek, jött a boszorkány, s kérdezte Jánostól, hogy melyik a királykisasszony arcképe.
- Hát a középsô - felelte János.
- No, eltaláltad - mondta a boszorkány, s meg is mutatta Jánosnak a királykisasszony arcképét. - Ördögöd van neked, te János, hogy mindent így meg tudtál csinálni. Hány királyúrfi, herceg, báró, gróf és mindenféle ember próbált már a királykisasszonyért szerencsét, de azt még egy sem tette meg, amit te. De ha már így van, én sem akarlak megcsalni. Ott van a királykisasszony, vigyed, amerre neked tetszik.
Bezzeg volt öröme Jánosnak, majd kiugrott a bôrébôl. Örömében olyan zsukát járt, hogy még a boszorkány sem állotta meg kacagás nélkül, pedig annak nem is áll jól a kacagás.
Elvezette Jánost annak a szobának az ajtajához, amelyikben a királykisasszonyt tartotta bezárva. Kinyitotta az ajtót, s megmondta a leánynak, hogy János minden próbát kiállott érte. Most már elereszti, mehet haza.
A királykisasszony azt sem tudta, mit csináljon örömében. Úgy ugrált, táncolt mint egy bárány, madarat lehetett volna fogatni vele.
Aztán elindultak, mendegéltek, s útközben sokat beszélgettek. Hát addig mendegéltek, addig beszélgettek, hogy egészen megszerették egymást. Nem is csoda! Szép volt a királykisasszony, de ügyes szál legény volt János is. Egyszer csak azt mondja a királykisasszony:
- No, János, te szabadítottál meg a rabságból, ezért nem is leszek senki másnak a felesége. Én a tied, te az enyém, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el egymástól.
Mikor hazaérkeztek, az öreg király is erôsen megörvendett. Mindjárt vendégséget hirdetett. Meglett a nagy esketés, utána nagy dínomdánom. Ott volt Jánosnak az apja is. A király Jánosnak adta fele királyságát, holta után pedig az egészet. János pedig a feleségével ma is él, ha meg nem halt.
azsag - seprû
fertályóra - negyedóra
zsuka - román tánc