egyszervolt.hu - a legnagyobb magyar gyerek oldal

logo egyszervolt.hu

óvodás és iskolás gyerekeknek. Gyerekdalok, mondókák, online mesék, mesefilmek a mese.tv-n.

Mai mese:

2015. 03. 05.

A rest leány (népmese)

A rest leány (népmese)
Volt egyszer egy rest leány, aki mindig kilenc párnán ült. Megkérte egy legény, de a leány anyja azt mondta neki:
- Ó, fiam, ô nem való neked. Nem tud dolgozni, se szôni, se fonni, se varrni. Mást se csinál, csak ül a kilenc párnán.
- Nem baj, majd én is kilenc párnán tartom.
Elviszi, lakodalmaznak. Eltelik a lakodalom, s az ura fölteszi a kilenc párnára. Azt mondja neki reggel:
- No te kicsi feleségem, én elmegyek a mezôre, de le ne szállja a kilenc párnáról. Én már fôztem magamnak, késôbb egyél majd te is. Látod azt a kecskebôrt ott a falon? Az fôzzön nekünk estére, mert ha nem, jaj lesz neki. Délben parancsolj rá, hogy szálljon le és fôzzön.
A fiatalasszony meg csak ült a kilenc párnán, s mondogatta a bôrnek, hogy szálljon le, fôzzön, mert ha az ura estére hazajön s nem lesz étel, rosszul jár. De a kecskebôr meg sem mozdult.
Hazajön este az ember, s a feleségét sírva találja:
- Mi a baj, feleségem? Miért sírsz? - kérdezi az ember.
- Már hogyne sírnék, mikor olyan éhes vagyok, mint a farkas. Reggeltôl semmit sem ettem.
- Hát a bôr nem csinált ételt?
- Az bizony nem, kedves uram. Annyit mondtam neki, kérleltem, szidtam, mégse hallgatott rám.
- No nem baj - mondja az ura -, majd elintézem én, hogy holnap fôzzön.
Lekapja a bôrt a falról, s azt mondja a feleségének:
- Terítsd a hátadra, hadd verjem meg.
S elkezdi ütni a felesége hátán. Hiába mondja az asszony, elég volt már, hogy holnap biztos fôz majd, de az ember csak verte.
- Nem engedlek, mert ô se sajnált téged, mikor egész nap éhen tartott.
Aztán amikor azt gondolta, hogy már elég neki, visszaakasztotta a helyére.
A párnákat fölpuhította, fölvette a feleségét az ölkébe, föltette a párnákra, s azt mondta:
- No, kicsi feleségem, üljél csak a párnákon, én meg hozom az ennivalót.
Hozta is az ember a vacsorát. Másnap reggel megint mondja az ember:
- No kicsi feleségem, most el kell mennem, parancsolj a bôrnek, fôzzön, mert ha nem, baj lesz.
Déltájban az asszony egyre mondogatta a bôrnek, hogy fôzzön, de az nem szállott le a szegrôl. Sírt, könyörgött neki, mindhiába. Este ismét fölterítette az ura a hátára, s jól megverte. Másnap, mikor az ember elment a mezôre, s az asszony látta, hogy a kecskebôr nem akar leszállni, leszökkent az ágyról, a kilenc párnáról, elkezdett mosogatni, sepregetni, fôzni.
Este az ura mindent rendben talált.
- No kicsi feleségem, hallgatott rád a bôr?
- Bizony, lelkem uram, mindent ellátott.
- Ugye hogy használt a verés, te meg azt mondtad, ne üssem. Ezután nem ennyi verést adok, ha nem lesz étel, hanem annyit, hogy ki se bírja. De le ne szállj a párnákról!
- Dehogy szállok. Én onnét csak parancsolok, ez meg mindent elvégez.
De bizony csak addig ült a párnákon, míg az ura el nem ment dolgozni. Akkor leszökkent, s munkához fogott.
Meglátogatta az édesanyja, kíváncsi volt, hogy van a leánya.
Hát majdnem kétségbeesett, mikor azt látta, hogy sepreget, tisztogat s fôzi az ételt.
- Mi történt leányom, hisz te otthon semmit sem csináltál!
- Ej, édesanyám, dolgoznom kell, mert látja azt a bôrt a szegen?
Úgy kiverik, csak úgy porzik.
- Minek törôdsz te avval? - kérdezi az anyja.
- Én avval nem törôdök, de mikor ütik, a hátamra kell vennem.
Akkor értette meg az édesanyja, hogy miért kezdett dolgozni a leánya.
Így járt a rest leány, így tanult meg dolgozni.