egyszervolt.hu - a legnagyobb magyar gyerek oldal

logo egyszervolt.hu

óvodás és iskolás gyerekeknek. Gyerekdalok, mondókák, online mesék, mesefilmek a mese.tv-n.

Mai mese:

2015. 05. 28.

Melyik ér többet?


Melyik ér többet? 
Arra-arra, lefelé, egy kicsit felfelé, Tiszán túl, Dunán túl, hol a kurta farkú, tarka malac túr, volt egyszer egy király, s annak három fia. Mikor mind a három fiú annyira felcseperedett, hogy serkedezett a bajuszuk, azt mondta nekik a király:
- No, édes fiaim, most már menjetek, lássatok országot-világot!
Elindult a három királyfi három szép paripán, s mentek hegyeken-völgyeken, erdôkön-mezôkön keresztül, hol lefelé, hol felfelé, de mindig csak eléfelé.
Addig mentek, mendegéltek, míg egyszer csak egy rengeteg nagy városba értek. Kérdik a város végén egy fiútól:
- Hé, fiú, miféle város ez a falu?
Feleli a fiú, hogy ez a fejér király városa.
Megörültek a királyfik, hogy király városába értek, mentek egyenest a királyi palotába, ottan is a király elé, s elémondták, hogy kik s mik ôk.
Örvendett a fejér király a fiúknak, mert erôs barátságban volt az apjukkal. De hát még a királyfik örültek csak igazán, mikor meglátták a fejér király leányát. Sok szép leányt láttak a hazájukban, de ilyen szépet nem. Bezzeg közrefogták mind a hárman, kellették magukat, s ahogy a vacsorának vége volt, mind a három bement a király szobájába, s megkérték a leányát mind a hárman.
,,Hát én most melyiknek adjam? - tépelôdött a király. - Hej, hej, csak volna még két leányom!"
Mit csináljon? Egyiket sem akarta magára haragítani, hát azt mondta:
- Halljátok, fiúk, én most egyiknek sem adom a leányomat, hanem menjetek tovább, s amelyik mához eszendôre a leghasznosabb dologgal tér vissza, azé lesz a leányom. Itt a kezem, nem disznóláb.
A fiúk kezet csaptak, s még hajnalban útra kerekedtek. Együtt mentek, amíg egy nagy rengetegbe nem értek. Itt az út háromfelé ágazott, megegyeztek hát, hogy hárman háromfelé mennek, s majd esztendô ilyenkor találkoznak ezen a helyen.
Elváltak békességgel, s ment ki-ki az útjára. Sok-sok országot bejárt mind a három fiú, mindent jól megnéztek, vizsgáltak, egy s más dolgot megvettek, aztán ismét eldobták, mert még többet érôre akadtak. Hanem telt-múlt az idô, vissza kellett már fordulni, egy-egy dologban mégiscsak megállapodtak mind a hárman, s mire az esztendô letelt, visszakerültek abba a rengeteg erdôbe, ahol egymástól elszakadtak.
Bezzeg hogy mindjárt azt nézték, melyik mit hozott. A legidôsebb mondta:
- Nézzétek, én egy olyan messzelátó üveget vettem, hogy a világ végére lehet vele látni.
A középsô azt mondta:
- Én egy olyan köpenyeget vettem, hogy csak belé kell csongolyodni, s odarepít egy szempillantásra, ahova parancsolod.
A harmadik azt mondta:
- Én meg egy olyan narancsot vettem, hogy a halottnak, ha még nem telt el huszonnégy óra halála után, csak az orra alá kell tartani, egyszerre fölébred.
Ahogy ezt elmondják egymásnak, a legidôsebb belenéz a messzelátóba, s hát Uram, Jézus, csak kiejti a kezébôl ijedten.
- Talán bizony valami rosszat láttál? - kérdezték a testvérei.
- Jaj, ne is kérdjétek, halva fekszik a királykisasszony!
Belenéz a másik kettô is a messzelátóba, s hát csakugyan igaz: halva feküdt a szép királykisasszony.
- Hamar, hamar - kiáltott a középsô királyfiú -, bújjatok a köpenyegembe, egyszeriben ott leszünk, s hátha még fel lehet támasztani!
Belebújtak a köpenyegbe, s hopp! már ott is voltak a király palotájában. A legkisebb királyfi eléveszi a narancsot, a királykisasszony orra alá tartja, s lám, egyszeriben felpattan a szeme, mosolyog a szája!
Na, volt nagy öröm. Volt ám, de nem sokáig. Mert a királyfiak összevesztek a leányon. A legidôsebb azt mondta:
- Engem illet, mert én láttam meg, hogy meg van halva.
A középsô azt mondta:
- Azt bizony megláthattad volna: ha nincs az én köpenyegem, még most is az erdôben volnánk. Engem illet a leány.
- Úgy-e? - mondá a legkisebb. - Hát aztán mit értünk volna azzal, hogy az egyik meglátta, a másik ideröpített, ha nincs az én narancsom?
Nem tudott igazságot tenni köztük a király, össze kellett, hogy hívassa az ország bölcs embereit, hadd tegyenek azok igazságot. Ezek aztán összeültek, hét nap, hét éjjel tanakodtak, az egyik erre beszélt, a másik arra, míg a hetedik éjjel mégis megegyeztek, hogy a legkisebb királyfit illeti meg a királykisasszony.
Ebben megnyugodtak az idôsebb fiúk is, s úgy járták a kállai kettôst az öccsük lakodalmán, hogy döngött belé a palota földje. Egyszerre csak a nagy vigasság közben eléveszi a legidôsebb fiú a messzelátóját, s beléje kukkint.
- Gyere csak, gyere - mondja a köpenyeges öccsének -, nézz belé, s mit látsz?
- Látok - mondja ez - két szép leányt, mint két ragyogó csillag.
- No, ha látsz, bújjunk a köpenyegbe, s nézzük meg ôket közelebbrôl!
Még meg sem gondolták jól, már ott is voltak. Az ám, király lánya volt az a két leány is. Megkérték a kezüket: adták, vitték a köpenyegben. Meg sem álltak hazáig. Hazaért ekkorra az öccsük is a feleségével.
Még csak most volt lakodalom. A sánták is rúgták a port, ahogy tudták. Tál, tányér elég volt, étel-ital kevés volt, mégis minden jól volt.