egyszervolt.hu - a legnagyobb magyar gyerek oldal

logo egyszervolt.hu

óvodás és iskolás gyerekeknek. Gyerekdalok, mondókák, online mesék, mesefilmek a mese.tv-n.

Mai mese:

2015. 09. 04.

A szerencsekrajcár VII. rész (magyar népmese)


A szerencsekrajcár VII. rész (magyar népmese)
Így telt el az idõ éjfélig. Ekkor aztán olyan dolog történt, amilyent a fiúk még álmukban sem láttak. Mikor bent a városban tizenkettõt kongatott a toronyóra, abban a pillanatban a tündérek ellepték a rétet. Voltak vagy ezeren, csak úgy nyüzsögtek a földön meg a levegõben. Kerengtek, táncoltak, ijjongtak-vijjongtak, kiabáltak mindenféle értelmetlen szavakat, de akik a levegõben kerengtek, csakhamar lefordultak a földre. Elszédítette a bodzafa füstje, leestek a földre, hogy csak úgy döngött a föld alattuk. A többiek meg úgy döjtörögtek, mint a részeg emberek. Azt nem is mondtam még, hogy ma estére mind a tizenkét fiú karikás ostort szerzett magának. Hej, volt rittyegtetés-pattogtatás, hogy csengett belé a rét, az erdõ! A kicsi királykisasszony félrehúzódott a nagyapja mellé, de még az öreg királynak is kiesett a pipa a szájából. De még a párnák is egymás után estek ki alóla. Egyszerre csak azon vette észre magát, hogy a földön ül.
- Ördöngös fiúk - dörmögött magában a király -, még engem is megijesztettek. Megöregedtem, de még nem láttam ilyen sokadalmat.
A fiúk ezalatt, ahány tündér volt, mind összefogdosták, s a karikás ostorokkal megkötözték a kezüket. Úgy vitték, vonszolták az elszédült tündéreket a király elé. Gyurika magát Tündér Erzsébetet vezette, aki a hintajáról pottyant le, s bizony erõsen megütötte magát.
- Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom - kezdette a beszédet Gyurika -, itt vannak a tündérek mind, ezek nem bántják többé a ménest. Itt van maga a királyné is. Ha akarod, most ezek mind a te rabszolgáid.
- Jól van, fiam, Gyurika, meg vagyok veled elégedve. Még ma éjjel bekísértetem a váramba, s ott tartom fogságban. Ti meg reggel hazahajtjátok a ménest, s amit ígértem, akkor teljesítem.
Azzal elõvett a király egy aranysípot, belefuvintott, s egy pillantás múlva száz katona elõtte állott glédában.
- Kísérjétek be ezeket a tündéreket a várba, s zárjátok el. De ha egy is elszabadul, fejeteket vétetem.
A katonák elindultak a tündérekkel, a király pedig még egy kicsit ott maradt a fiúk közt. Tudta õ jól, hogy miért maradt ott. Betanította otthon az unokáját, hogy kérje el Gyurikától a szerencsekrajcárt. Ha aztán nála van, akkor Gyurika majd jöjjön be a várba, ha tud. Mert a király megbánta, hogy Gyurikának meg a testvéreinek olyan nagyot ígért.
A kicsi királykisasszony odasompolygott Gyurikához, s olyan édes, olyan szép hangon szólította meg:
- Édes, kedves Gyurika! Azt hallottam, hogy egy szép krajcárod van, add nekem azt.
Még meg is cirógatta Gyurika arcát.
Gyurika egy szóval sem kérette magát, belenyúlt a lajbija zsebébe, s odaadta a krajcárt. Az ám, csakhogy nem a szerencsekrajcárt.
- Ó, de jó, de kedves vagy - mondta a királykisasszonyka. - Holnap majd én adok neked valami szép ajándékot, meglásd.
S ezt csakugyan igaz szívbõl mondta a királykisasszony. Nem hitte, hogy Gyurika egy szóra neki adja a szerencsekrajcárját, s ez a jószívûség igen jólesett neki. Sejtette, hogy a nagyapja rosszat akar Gyurikával, s feltette magában, hogy ha csak lehet, segít rajta holnap. Majd kidobja õ Gyurikának a krajcárt, ha holnap reggel a vár alá érkezik, s nem tud anélkül bejönni.
Olyan szíves hangon búcsúzott el Gyurikától:
- Jó éjszakát, Gyurika! Az isten áldjon meg. Majd holnap látjuk egymást.
A király, mikor látta, hogy az unokájánál van a krajcár, hintóba ült és hazahajtatott.
Amint elmentek, a táltos csikó Gyurika mellett termett, s azt mondta neki:
- Tudod-e most, miért kell a krajcár a királynak?
- Hiszen nem neki kellett, hanem az unokájának.
- Mégiscsak neki kellett. Az a krajcár már ott van a király zsebében.
- S mire kell az neki?
- Mire? Hát arra, hogy meg ne állíthasd a forgó várat, s be ne mehessetek. Mert a király megbánta már, hogy nektek ígérte a királyságot. Tegnap a vörös király fia ott volt nála, s megkérte a királykisasszonyka kezét. S a király odaígérte a királysággal együtt.
(folytatjuk)