egyszervolt.hu - a legnagyobb magyar gyerek oldal

logo egyszervolt.hu

óvodás és iskolás gyerekeknek. Gyerekdalok, mondókák, online mesék, mesefilmek a mese.tv-n.

Mai mese:

2014. 10. 25.

A megszolgált bér I. rész (magyar népmese)


A megszolgált bér I. rész (magyar népmese)
Egyszer egy embernek volt három fia; a két nagyobb rest, kevély és rosszindulatú, a legkisebb szorgalmas, okos, türelmes és istenfélô volt. Termetre a testvérei mögött maradt, ami miatt azok szüntelen csúfolták, apja és anyja sem szerették úgy, ahogy megérdemelte volta. Egy nap a legidôsebb fiú így szólt a szüleihez:
- Meguntam az itthon való életet, elmegyek a nagyvilágba szerencsét próbálni.
- Hadd el, fiam - felelte az apja -, még igen fiatal vagy, nem ismered a világot, s csak bajod lehet belôle.
A fiú nem hagyott neki békét, s addig-addig nyekergett, míg végre beleegyezett. Az anyja sütött neki hamupogácsát, s feltarisznyálta az útra. A fiú el is ment. Amint megéhezett az úton, egy domb tövében szép árnyékos helyet keresett, s oda telepedett; elôvette a pogácsáját, és enni kezdett. Alig esett túl az elô harapáson, jött egy koldus, s falásnyit kért a pogácsájából.
- Takarodj innet, te vén semmirekellô! - förmedt rá a fiú, s a botjával elûzte.
A koldus továbbvánszorgott.
- Fizesse vissza az Isten! - szólt vissza.
A fiú rá sem hederített. A közeli fáról verebek repültek melléje, s fel akarták szedni a morzsákat, de a fiú ezeket is elûzte. Ahogy végzett az evéssel, ismét útnak indult, ment mendegélt, míg egy öregemberrel találkozott. A vénember megkérdezte, mi járatban van. A fiú elmondotta, azért indult el hazulról, hogy szerencsét próbáljon, s addig nem is tér vissza, míg jó csomó pénzt nem szerzett. Erre a vénember azt mondotta neki, hogy hamar teljesül a kívánsága, ha szolgálatba áll hozzá.
- Nem lesz semmi egyéb dolgod, csupáncsak a juhaimat kell ôrizni, s ha jól ôrized esztendeig, egy véka pénzt fizetek érte.
A legényecske felcsapott bojtárnak, s másnap legelni hajtotta a vénember juhait. Mivel nagyon rest volt, egy cseppet sem kutakodott jobb legelô után, csak úgy kicsapta a juhokat, s nem törôdött velük, van-e mit egyenek-igyanak, hanem egész nap hevert, vagy madárfészket keresett. A juhok napról napra jobban lesoványodtak, s igen sok elpusztult belôlük. A gazda nem szólt egy szót sem, s mikor kitelt az esztendô és a fiú a kialkudott bérét követelte, egy kamrába vezette, ahol három véka pénz volt. Egyik vékában arany-, a másikban ezüst-, a harmadikban rézpénz.
- Válassz közülük - szólt a fiúhoz -, de ha nem azt választod, amelyiket megérdemled, nem lesz szerencséd vele.
A fiú nem sokat bánta, hogy mit beszél a vénember, a véka aranypénzhez nyúlt, a hátára vette, s azzal térült is haza.
Amint hazaérkezett, örömmel újságolta, hogy többet az életben nem kell dolgoznia, mert egy régi véka aranyat hozott, s azzal kiürítette a vékát. Abból azonban csupa föveny hullott ki a földre, a szülei pedig jól kikacagták érte. A fiúnak ekkor eszébe jutott a vén koldus szava s a verebek, de nem szólt egy szót sem.
Egy darab idô múlva azt mondja a középsô fiú az apjának, hogy ô is elmegy szerencsét próbálni. Az apja hasztalan próbálta lebeszélni, nem bírt vele. Az anyja ôt is feltarisznyálta, s azzal elindult. Ô is azon az úton haladt, amelyiken a bátyja, s ô is éppen úgy járt. A koldus tôle is hiába kért alamizsnát, a madarakat is elûzte a morzsáról, s ô is ugyanahhoz a vénemberhez állott szolgálatba. A juhokkal is éppen olyan rosszul bánt, mint a testvére. Mikor fizetésre került a sor, ô azonban már meggondolta, hogy az aranyakat sehogy sem érdemli meg, s a véka ezüstöt vette a hátára. Amint hazaért, ô is dicsekedni kezdett a sok ezüsttel, de mire kiöntötte a vékából, abból is föveny lett. Az apja ôt is jó kikacagta. Neki is eszébe jutott a rosszasága, de erôsen hallgatott.
Ahogy telt-múlt az idô, egyszer csak elôáll a legkisebb fiú, hogy ô is elmegy szerencsét próbálni.
(folytatjuk)