egyszervolt.hu - a legnagyobb magyar gyerek oldal

játék mese estimese dal vers animáció programajanló óvodás és iskolás gyerekeknek.

Napocska hírmondó

Mai mese

2010. 03. 12.

Öt tojás (bukovinai székely népmese)

 
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény leszerelt katona. Ahogy ment, baktatott hazafelé, nem volt egy fillér se a zsebében. Betért egy kocsmába. Azt mondja a kocsmárosnak:
- Kocsmáros úr, nagyon szépen megkérem, adjon nekem valami ennivalót! Most szereltem le, s egy fillér sincs a zsebemben. Majd egyszer meghálálom.
Hát a kocsmáros fôzött is neki mindjárt öt tojást, s adott hozzá egy darab kenyeret. Jóllakott a katona, azzal elment a falujába. Megházasodott, és dolgozott szorgalmasan.
Telt-múlt az idô, eltelt vagy tíz esztendô. Eszébe jutott egyszer a katonának, hogy ô a kocsmárostól kért egy ebédet. Gondolta magában, elmegy most, s megfizeti, hogy ne legyen adósa. Tett száz pengô forintot a zsebébe, s elment a kocsmároshoz. Köszönt neki.
- Jó napot, kocsmáros!
- Adjon isten!
De a kocsmáros nem ismerte meg. Kérdi tôle az egykori katona:
- Nem ismersz meg, kocsmáros? Mikor leszereltem te adtál nekem egy ebédet. Fôztél öt tojást, s adtál egy darab kenyeret. Most eljöttem, hogy megfizessem az árát.
Hát, uram teremtôm, a kocsmáros elkezdett számolni.
- Lássuk csak! Öt tojás a tíz esztendô alatt mennyit ér? Ha én azt az öt tojást kiköltöttem volna, lett volna öt csirke, s ha az megnôtt volna, tojt volna darabonként húszat. Az már száz darab tojás. Azt én ha kiköltöttem volna, lett volna belôle száz darab csirke, s azután azok felnôttek volna, s tyúkok lettek volna. Akkor azok mennyit tojtak volna?
A tíz esztendô alatt egyezer pengô forintot számolt a szegény embernek. Megijedt a szegény ember, s azt mondja:
- Kedves kocsmáros úr, nincs nekem annyi pénzem! Én csak az öt tojást jöttem megfizetni. Ki hallott már ilyet?
- Ha nincs pénzed - mordult rá a kocsmáros -, megyek a bíróhoz, s feljelentelek.
A szegény embert a kocsmáros feljelentette. Hazament a szegény ember a falujába nagy búsan, hát ahogy baktat az úton, összetalálkozik egy barátjával. Azt kérdi tôle a barátja:
- Mi bajod van, kedves komám? Úgy lehorgasztod a fejed. Csak nincs valami baj?
- Jaj, dehogy nincsen, édes egy komám! Hallod-e, hogy jártam! Ezelôtt tíz esztendôvel, mikor leszereltem útközben egy kocsmában megettem öt tojást egy darab kenyérrel. Most elmentem, hogy megfizessem. Hát a kocsmáros a tíz esztendô alatt, amennyi jövedelem abból az öt tojásból lett volna, azt mind felszámolta. S most nem tudom kifizetni, ezért aztán feljelentett a bírónál.
- Ne búsulj te ezen! Kihúzlak a bajból, barátságból. De ne mondd el senkinek! Amikor megkapod a papírost, hogy menj a bíróságra, add csak ide, elmegyek én helyetted!
Úgy is lett. Nem telt bele sok idô, egy-két hétre rá megkapta a szegény ember a papírost, hogy menjen a bíróságra. Odaadja a komájának. A komája csak zsebre tette.
Megint eltelik egy-két hét. Megint kapott a szegény ember egy papírost, hogy menjen a bíróságra. Ezt is odaadta a komájának. Ekkor a komája felöltözött szép ruhába, ahogy a bíróság elé kell menni, s megjelent a bíróságon.
Azt kérdi a bíró:
- Te vagy az az ember, aki megette az öt fôtt tojást?
- Én vagyok, uram - feleli büszkén.
- Az elsô idézéskor miért nem jelentél meg?
- Azért, uram, mert fôztem a pityókát, a krumplit, hogy elültessem.
- Hát neked hibázik az eszed, Fôtt pityókát akarsz elültetni? Abból ugyan nem lesz semmi!
- Igen, uram, de a fôtt tojást is ha a kotló alá tették volna, abból se lett volna semmi. S ha a kocsmáros a fôtt tojást felszámolta, hát gondoltam magamban, én is megfôzöm a pityókát, s elültetem. Hátha lesz abból is valami.
Akkor a bíró nagyot kacagott.
- Na, te szegény ember, menjél szépen haza, nem kell fizetned semmit. Huszonötöt kap a kocsmáros a fenekire.
Így a kocsmárosnak huszonötöt vertek a fenekire. S a szegény ember nagy boldogan hazament Elújságolta a komájának, mit végzett. S a barátja még ma is köszöni, hogy kihúzta ôt a bajból. Itt a vége, fuss el véle!<