egyszervolt.hu - a legnagyobb magyar gyerek oldal

logo egyszervolt.hu

óvodás és iskolás gyerekeknek. Gyerekdalok, mondókák, online mesék, mesefilmek a mese.tv-n.

Mai mese:

2014. 12. 18.

Az ember a legerôsebb (magyar népmese)


Az ember a legerôsebb (magyar népmese)
Szomorúan kullogott a farkas az erdôben, fülét-farkát leeresztette, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejön a medve; csak akkor nézett fel ijedten, mikor a medve köszönt:
- Jó reggelt, farkas koma!
- Adjon isten, medve koma! - fogadta búsan a farkas.
- Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a háromnapos esôs idô!
- Hagyd el, medve koma, ne is kérdezd! Nem látod: fejem, nyakam, oldalam csupa vér!
- Az ám, farkas koma, talán bizony verekedtél valamelyik atyádfiával?
- Dehogy azzal, dehogy azzal. Az emberrel akadtam össze, de meg is jártam. Cudarul megtépázott.
A medve nagyot kacagott.
- Szégyelld magad, farkas koma! Hát még az ember is valami? No, nekem a fél fogamra sem volna elég.
Mondta a farkas:
-Ne bízd el magad, medve koma! Bizony mondom neked, hogy az ember a legerôsebb állat a világon. Én tudom, mert én próbáltam.
- Hogyhogy?
- Hát csak úgy, hogy bementem a faluba, hátha akadna egy kis báránypecsenye. Az ám, csak hogy a kutya észrevett, s ámbátor atyafiságban volnánk, elárult a gazdájának, az embernek. Az ugatásra kijött a gazda, s valami fokossal vagy mivel úgy eldöngetett, hogy alig tudtam elvánszorogni.
- Már én mégiscsak azt mondom - erôsködött a medve -, hogy fél fogamra sem elég az ember.
- Én meg azt mondom, hogy az ember a legerôsebb állat.
- Szeretném látni!
- Azt ugyan megláthatod!
Fogta erre a medve, kitépett egy bokrot, s miszlikbe tépte-szaggatta.
- Nézd, farkas koma, így tépném össze az embert!
- Meghiszem azt, komám, csakhogy az ember nem hagyja magát, mint a bokor.
- Hiszen ne hagyja, úgyis összeszaggatom.
- Nem hiszem, komám.
- Nem-e? Fogadjunk!
- Itt a kezem, nem disznóláb!
- Itt a talpam, ez sem disznóláb!
Fogadtak egy nyúlban, azzal behúzódtak egy bokor mögé, úgy várták, hogy jön-e arrafelé ember.
Amint ott vártak, várakoztak, leskelôdtek, arra jött egy gyermek. Kérdi a medve.
- Ez az ember, farkas koma?
- Nem.
- Hát mi?
- Ez még csak lesz ember.
Tovább vártak, várakoztak, leskelôdtek, s ím arra jött egy öreg koldus.
- Hát ez ember-e?
- Nem.
- Mi hát, ha nem ember?
- Ez csak volt ember - mondta a farkas.
Tovább vártak, várakoztak, leskelôdtek, s ím, egyszerre csak jô egy huszár a lován.
- Hát ez mi? Ez csak ember?
- Ez már ember! - mondotta a farkas.
A medvének sem kellett több, kiugrott a bokor mögül, s útját állotta a huszárnak.
- Ejnye, aki áldója van! - rikkantott a huszár. - Félre az utamból! Király katonája vagyok!
A medvének ugyan mondhatta, nem állott az félre. Bizony, ha nem állott, a huszár elôrántotta kétcsövû pisztolyát a nyeregkápájából, s piff-puff! - kétszer a medvére lôtt. Találta is mind a kétszer, de ez a medvének csak annyi volt, mintha vackorral dobták volna meg, el sem mozdult a helyérôl, csak egy kicsit megrázta a bundáját.
- Hiszen megállj - rikkantott a huszár -, majd megberetvállak én!
Azzal kihúzta a kardját, s többször is rácsapott jó éles lapjával.
A medvének ez éppen elég volt, szörnyû bôgéssel, ordítással megfutamodott, nem nézett árkot-bokrot, futott az erdôn át, mintha szemét vették volna, s meg sem állott míg a barlangjáig nem ért.
Sok-sok idô telt el, míg megint talpra állt, s kimozdult a barlangjából. Amint ment, mendegélt, hát elôször is kivel találkozik? Bezzeg, hogy a farkassal.
- No, komám - mondta a farkas -, megnyertem a fogadást!
- Megnyerted, koma, meg; ne félj, amint erôre kapok, megadom a nyulat.
- No, ugye, hogy az ember a legerôsebb állat?
- Igazad van, farkas koma, az ember a legerôsebb állat. Azt már nem hittem volna, hogy csúffá tegyen. Mire észrevettem volna magamat, kétszer a szemem közé köpött. No, hiszen ettôl még nem ijedtem meg, de mikor kirántotta azt a fényes nyelvét, s azzal elkezdett nyalogatni - már ennek fele sem volt tréfa. Szégyen a futás, de hasznos, elszaladtam biz én!