A kis szarvasbogár

Bartos Erika: A kis szarvasbogár   —   mese

01.
---

02.
Egy szép tavaszi napon Babóca a katicakislány, és Bogyó a csigafiú elindultak virágot szedni a rétre.

03.
Egyszer csak megláttak egy apró kis szarvasbogarat, amint épp édesdeden aludt a bokor alatt.

04.
Babóca ölbevette a szarvasbogarat. Jaj de kedves! Milyen picike! Bogyó is kíváncsian figyelte a csöppséget.

05.
A bogárka hamarosan felébredt és álmosan kinyitotta szemeit. Riadtan nézett Bogyóra és Babócára.

06.
Csakhamar sírva is fakadt. A kis katica vígasztalta, becézgette, de a kis szarvasbogár egyre csak sírdogált. Bogyó is igyekezett csitítani a bogárkát.

07.
Kérlek, add a kezembe! - szólt Bogyó Babócához. A kis csiga ringatni kezdte a szarvasbogarat, aki azonnal jókedvre derült. Babóca vidám éneket dúdolt neki.

08.
Bogyó és Babóca elindultak, hogy megkeressék a szarvasbogárka szüleit. Vajon hogyan került a bokor alá? - tűnődött Bogyó.

09.
A kis bogarat azonban nehéz volt cipelni. Építsünk neki babakocsit! - javasolta Babóca.

10.
A babakocsi gesztenygumóból, a kerekek faágakból, a kis takaró falevélből készült.

11.
Babóca betette a kis bogarat a babakocsiba. A szarvasbogár mosolygott. Tetszett neki a kényelmes odú.

12.
Ismét útra keltek, hogy hazajuttassák a szarvasbogarat.

13.
De a bogárka ismét rákezdett. Keservesen sírt. Bogyó és Babóca tanácstalanul néztek egymásra.

14.
Olvassunk neki mesét! - szólt Bogyó. Babóca ölbevette a bogárkát, aki nyomban meg is nyugodott. Figyelmesen hallgatta a mesét.

15.
Pár perc múlva azonban ismét hangosan sírni kezdett. Nahát, miért sír folyton ez a kis bogár?! - kérdezte mostmár dühösen Bogyó.

16.
Táncoljunk neki! - javasolta Babóca. Rendben, egyezett bele Bogyó. A tánc valóban jókedvre derítette a kis cimborát.

17.
De a jókedv most sem tartott sokáig. Megvan! - kiáltotta Babóca. Biztosan éhes! Szedjünk neki faleveleket!

18.
Babócának igaza lett. A szarvasbogárka örömmel hozzálátott a finom csemegéhez. A szüntelen sírás végleg abbamaradt.

19.
Bogyó és Babóca is megéhezett. Ekkor arra repült Pihe, a lepkekislány. Nahát! - kiáltott, itt a kis szarvasbogár! Apukája már régóta keresi.

20.
Gyertek, mondta pihe, elvezetlek titeket a szarvasbogár apukájához, Félixhez. Babóca befektette a bogárkát a babakocsiba, és elindultak.

21.
Hamarosan rátaláltak Félixre. Félix nagyon megörült a kisfiának. Köszönöm, hogy vigyáztatok a kisfiamra! - szólt Bogyóhoz és Babócához.

22.
Reggel a kis bogárka legurult a dombról, és hiába kerestük, sehol sem találtuk. De most háta nektek, végre hazavihetem. Bogyó és Babóca elbúcsúztak a bogárkától. Holnap meglátogethatjuk? - kérdezte Babóca. Örülnék neki! - szólt Félix.

23.
Hogy hívják a kis bogárkát? - kérdezte Bogyó. Ervin, válaszolta az apuka. Ég veled, kicsi Ervin! - kiáltottak mindketten a távolodó szarvasbogárka után.

24.
Félix nemsokára hazaért Ervinnel. Anyukája nagy örömmel ölelte magához. Ervin mély álomba merült az izgalmas nap után. Álmában újra az illatos réteken sétált új barátaival, Bogyóval és Babócával.