Micsoda idő!

Berg Judit - Pásztohy Panka: Micsoda idő!   —   mese

01.
---

02.
Egy szép napsütéses reggelen Csiribí arra gondolt: ­ De jól esne egy kis forró csoki! Kár hogy Panka ma nem ér rá. Na sebaj. Főzök magamnak én! Csiribí összetört egy kis csokoládét, vizet öntött rá, és elhelyezte a bögrét az ablakpárkányon, hogy a nap felforralja. Csiribínek ugyanis nem volt tűzhelye.

03.
Aztán leröppent a patakpartra, hogy fürödjön egyet, amíg elkészül a forró csoki. Olyan jó kedve volt, hogy alig fért a bőrébe. Ugrált, kurjongatott. Fél óra múlva éhesen, fáradtan röpült haza. Mindjárt az ablakhoz szaladt. ­ Fúj ­ fintorgott Csiribí, ­ hát ez meg mi? Olvadozó csokidarabkák úszkáltak a langyos vízben.

04.
Csiribí dühösen nézett a napra: ­ Nem tudtad volna jobban megmelegíteni? Ki látott már ilyen forró csokit? ­ Én nem szakács vagyok, ha nem tudnád ­ sértôdött meg a nap. ­ Nem értesz semmihez! ­ mérgelôdött Csiribí. Fogta a bögrét, és kiborította az ablakon, azzal hátat fordított a napnak, és duzzogva elvonult.

05.
Pár perc sem telt belé, amikor kopogtattak. Jocó, a szomszéd mókusfiú és Mókusmama álltak az ajtóban. Mókusmama nagyon mérges volt. ­ Mit művelsz, Csiribí? Kiborítottál valami barna ragacsot! Csupa folt lett a gyerekek ünneplője! ­ Kimosom ­ mondta Csiribí szégyenkezve. ­ De hófehérre ám! És estére száraz legyen! ­ zsörtölődött Mókusmama.

06.
Csiribí fogta az ingeket, és a patakhoz repült. Keserves ábrázattal látott munkához, de lassacskán jobb kedvre derült. Újra fehéren ragyogtak az ingek. Sehol egy folt. Kifeszítette a legtisztább kötelét és felterítette az ingeket. ­ Kész is vagyok. Már csak a napnak kell megszárítania. ­ Szárítsad meg te magad ­ szólt le a magasból a nap. ­ Te mondtad, hogy nem értek semmihez. Azzal fogta magát, és egy felhő mögé bújt.

07.
De Csiribí nem hagyta magát. ­ Idehívom a szelet, ő majd segít! A szél jött is. Hátára kapta Csiribít, és háromszor körbenyargalt vele a tisztáson. De hiába. A nap melege nélkül nem akartak száradni az ingek.

08.
Csiribí hazasietett. ­ Talán még van időm egy szárítógépet eszkábálni! De hiába törte a fejét, hiába segített Jocó, Csiribí végül így sóhajtott: ­ Holnapra se fogok elkészülni, akárhogy sietek.

09.
Csiribí most már nem tudta, mihez kezdjen. Elindult hát Panka tölgyfaházához, hogy a kis tündérlányt hívja segítségül.

10.
Panka éppen áfonyás pitét sütött. Csiribí elpanaszolta, hogy járt. A mókusgyerekeknek este fel kéne venni az ünneplő ruhát, de a nap nem hajlandó megszárítani a vizes ingeket. Panka elgondolkozva hallgatta, végül felcsillant a szeme: ­ Elôkeresem a furulyámat!

11.
Kereste-kereste, de nem találta. Már egészen elkeseredett, amikor végre rábukkant a hangszeres ládikó legmélyén. ­ Gyere, Csiribí, menjünk ki a tisztásra az ingekhez! Odakint Panka letelepedett a szárítókötél alá, felemelte a furulyáját, és belefogott a legvidámabb dalba.

12.
Fújta-fújta a talpalávalót, hamarosan mindenki együtt járta a táncot. A nap eleinte csak a szeme sarkából pislogott le a mulatságra, de ahogy nôtt a jókedv, ő is odafordult, és fényes sugaraival táncot lejtett a réten. Amikor Panka végül leeresztette furulyáját, Csiribí megtapogatta a mókusgyerekek ingeit. ­ Megszáradtak ­ jelentette Pankának vigyorogva. Aztán felnézett az égre, és hozzátette:­ Köszönöm.

13.
­ Kísérj haza, főzök neked egy finom forró csokit ­ mondta Panka, és talpra szökkent. ­ Aztán jól felforrald ám a vizet ­ szólt le a magasból a nap. A két kis tündér felnézett az égre, a nap pedig rájuk kacsintott, aztán lassan elindult, hogy nyugovóra térjen. Panka és Csiribí késő estig ücsörögtek a nagy tölgyfán, és vidáman iszogatták a forró csokit.

14.
Pankáról és Csiribírôl Berg Judit mesekönyvéből is olvashatsz. Panka és Csiribí ­ Micsoda idő! (Pozsonyi Pagony Kiadó, 2006)