Kukucsmanó, a tűzoltó

Döbrentey Ildikó: Kukucsmanó, a tűzoltó   —   mese

01.
---

02.
Kukucs! Látok mindenkit! Szerettek kukucskálni ti is? Én nagyon. Ezért hívnak Kukucsmanónak. Annyi érdekes történik Manófalván, és én mindenütt ott vagyok. Most elmesélem nektek Gereblyésmanó történetét.

03.
Gereblyésmanó olyan szorgalmas, mint a hangya. Folyton folyvást gereblyéz. Tavasszal a téli hordalékot takarítja, nyáron a szénát gyűjti, ősszel az avart kupacolja. Még sohasem látták a kertjében üldögélni!

04.
Egy szeles őszi napon, éppen a kerítésnél kukucskáltam, látom ám, hogy a Gereblyésmanó avarégetéshez készülődik.
– Várj a tűzzel, amíg elül a szél! – kiáltottam oda neki.
– Nem tudok várni, nincs időm – legyintett ő türelmetlenül.

05.
A szél abban a szempillantásban belekapott a gyufalángba, s vitte száraz fűre, ropogós rőzsére, zörgős kukoricaszárra.
– Jaj istenem, leég a kertem! – rémült meg a Gereblyésmanó.

06.
Megijedtem én is. Leugrottam a kerítésről, és rohantam a manófalvi tűzőrségre, ahogy csak bírtam! A tűzőr azonnal indította az oltókocsit.

07.
– Jaj, nem bírom egyedül! Odaég mindenem! – sopánkodott Gereblyésmanó, amikor megérkeztünk.
– Vigyázz Gereblyésmanó, jön a víz! – kiáltottam, és titokban jól megmarkoltam a fecskendő végét én is.

08.
Közös erővel egykettőre eloltottuk a tüzet.
– Leégett a kertem! – siránkozott a Gereblyésmanó.
– Örülj, hogy nem esett nagyobb károd! – dorgálta szigorúan tűzőr.
– Ebben a szeles időben könnyen meggyulladhatott volna a házad, de még a szomszéd háza is!

09.
Akkor vettem észre, hogy közben elállt a szél.
– Most már lehet tüzelni! – jelentettem.
– Nahát, ennyit igazán tudtam volna várni…- dünnyögte szégyenkezve. És aztán tudjátok, hogy mit csinált? Leült. Hát bizony, volt min gondolkodnia…

10.
– Derék kismanó vagy – dicsért meg a tűzőr. Tartsd nyitva a szemed máskor is.
Azóta nemcsak kíváncsiságból kukucskálok, hanem tűzőr barátom megbízásából is.

11.
Most Pipásmanóhoz kukkantok be: Pipásmanó olyan öreg, mint az országút. Alig lát, alig hall. A házikója dülöngél. A kéménye megroggyant. Az ágya alatt porcicák fészkelnek. Nem takarít, nem javítgat nála senki.

12.
Szegény öreg folyton a pipaszurkálóját keresi. Leteszi valahova, aztán nem találja… Most is… Minek az a gyertya?

13.
– Vigyázz Pipásmanó, a porcica meggyulladhat! Tűzőr barátomtól tudom, hogy a por gyúlékony! … Nem hallod, hogy mit kiabálok?! … Nem hallja!

14.
– Csak nem hagyod ott a gyertyát?! Ezt nézni is rossz… Hol egy vödör?!

15.
– Mennyi baj van a felnőttekkel!

16.
– Pipásmanó! A tűzzel nagyon kell vigyázni! A tűz nemcsak a barátod, az ellenséged is lehet! Tűzőr barátomtól tanultam.

17.
– A biztonság kedvéért még fölírtam neki a tűzőrség hívószámát. Tanuljátok meg ti is, hogy nálatok milyen számon kell hívni a tűzoltókat!

18.
– Búcsúzóul tudjátok mit találtam a telefon mellett? Az elveszett pipaszurkálót! Így hát minden jól végződött!
De mi lett volna nélkülem?