Jancsi és Juliska

Grimm testvérek: Jancsi és Juliska   —   mese

01.
---

02.
---

03.
Jancsi és Juliska édesapjukkal meg a mostohaanyjukkal nagy szegénységben éltek egy sűrű erdő mellett.

04.
Mostohaanyjuk meg akart szabadulni tőlük, rábeszélte hát apjukat, hogy veszítsék el őket az erdőben. Jancsi ezt meghallotta.

05.
Másnap nekivágtak az erdőnek.

06.
Jancsi morzsálni kezdte kenyérkéjét, gondolta: a morzsák nyomán majd visszatalálnak.

07.
Mikor egy tisztásra értek, így szólt hozzájuk a mostoha: „Várjatok csak egy kicsit, nemsokára értetek jövünk!”

08.
A két gyermek elfáradt. Lefeküdtek pihenni, azon nyomban el is aludtak.

09.
Ezalatt a madarak az elszórt morzsákat mind felcsipegették.

10.
Mikor fölébredtek, Jancsi kereste a kenyérmorzsás utat. De hiába! Nem találta…

11.
Találomra nekivágtak az egyik ösvénynek, hátha hazajutnának.

12.
Egyszerre csak gyönyörű kis mézeskalácsházat pillantottak meg. Csupa cukor! Csupa csokoládé!

13.
Nagyon éhesek voltak, bizony megkóstolták. Jancsi a kalácsot, Juliska a cukrot.

14.
De ni csak! Egy csúf vén boszorka toppant eléjük:
– Gyertek csak lelkecskéim, odabent vannak ám a finomságok! - hívta őket.

15.
Traktálta is a gyerekeket mindenféle jóval. Még a szemük is hízott a sok édességtől.

16.
De amikor jóllaktak, a vén boszorkány ketrecbe zárta Jancsit, hogy fogára való jó falat legyen belőle.

17.
Mindenféle jóval etette, hizlalta.

18.
Juliskát munkára fogta. Nem volt egy perc nyugta szegénykének, csak sepert, mosott, sírdogált egész nap.

19.
Jancsinak volt ám esze. Egy csontot dugott ki az ujja helyett, mikor a boszorkány vizsgálta, hogy kövér-e már.

20.
Nemsokára megelégelte a banya Jancsi hízlalását. Ha kövér, ha sovány, ő megsüti ebédre.

21.
– Hé te lány! Rakj tüzet gyorsan az üst alá! A kemencébe is fűtsél be szaporán!

22.
A boszorkány megparancsolta Juliskának, hogy bújjon bele a kemencébe, nézze meg, elég meleg-e.

23.
De Juliska sírdogált, hogy ő még nem csinálta soha, mutassa meg előbb a boszorka, hogy kell.

24.
A boszorkány meg is mutatta, Juliska meg belökte a kemencébe és rázárta az ajtót. Ott pusztult a gonosz.

25.
Azután nyomban kiszaladt a ketrechez, ahol Jancsi raboskodott és kinyitotta a zárat.

26.
Boldogan ölelték meg egymást: – Juliska kis húgom! – Jó bátyám, Jancsikám!

27.
Volt aztán játék, kacagás a mézeskalácsház udvarán. Mikor elfáradtak, bementek a házba.

28.
Találtak egy öreg ládát, színültig tele kinccsel. Gyorsan telerakták kis kosárkájukat.

29.
Nemsokára meglelték az utat hazafelé, és boldogan futásnak eredtek.

30.
Mire a kelő nap felragyogott, haza is értek.

31.
Örült az édesapjuk, hiszen már azt hitte, hogy talán nem is élnek.

32.
Szívtelen mostohájuk mérgében megpukkadt, ők meg éltek vígan, amíg meg nem haltak.

33.
---

34.
---