Bumburi a városban

Kőszeghy Csilla: Bumburi a városban   —   mese

Bumburi békésen aludt a kuckójában, amikor Lili kiment hozzá.

- Jó reggelt Bumburi! Hogy aludtál?
- Nézd csak! Finom pástétomot kapsz ma reggelire!

- Köszi, most már jóllaktam. Ki jön velem fogócskázni?

- Lili! Most tényleg itt hagysz engem? Ne menj el!

Bumburi Lili után szaladt, átugrott a kerítésen, kiszaladt az utcára és hopp: máris egy piros autó hátuljában találta magát.

- Azt a kutyafáját, mekkora házak! – csodálkozott Bumburi.

- Egészen picinek érzem magam ebben a hatalmas városban! Hogy fogom itt megtalálni Lilit?

Ezekről a híres házakról már mesélt nekem Lili! Vajon merre lehet most?

A kikötőnél az autó hatalmasat fékezett.
- Segítsééééég! Már megint repülök!

A hajón egy zenekar játszott.
- Ez a kislány pont olyan mint Lili. Kár, hogy nem ő az – nézett ki a trombitából Bumburi.

De akkor a trombitás fújt egy nagyot, és Bumburi újra repült.

- Nahát, a végén még cirkuszi kutya leszek!

Bumburi gurult és gurult. Alig fért el a sok autó között.
- Ennyi ember között sosem találom meg Lilit!

- Bárcsak otthon lennék!
És ekkor felbukkant Lili.
- Bumburi! Hát te hogy kerülsz ide?

Egész nap téged kerestelek. De jó, hogy megtaláltál!