Első
kérdésem szülés
után:
- Milyen?
- Megvan mindene! – mondta
az orvos mosolyogva
- De fiú vagy lány?
– ismételtem a kérdést,
(1973-ban!)
- Persze, hogy fiú, hiszen
megvan mindene! – és
csodálkozott a doktor,
miért nem értettem
elsőre.
Mi a különbség
fiúk és lányok
között? – tettem
fel a kérdést óvodásoknak
és Ranschburg Jenőnek
több mint tíz évvel
ezelőtt. A válaszokat
ma hallgatva úgy tűnik,
hogy a különbség
fiúk és lányok
között nem változott.
Kríziskeltő
vagyok. Erre a Megcsinálom
holnap? (A halogatás pszichológiája)
című cikk döbbentett
rá. Pedig gyerekkorom óta
foglalkoztat, feszít
a kérdés, miért
hagyok mindent az utolsó
pillanatra? Jobb szeretnék
az álmodozó, vagy
inkább a kényelmes
halogató típusba
tartozni?! Ön hova sorolná
magát? A további
tipológia megtalálható
a Mindennapi Pszichológia
első számában,
amelyet már négy
követett.
Nem bulvár, de nem is szaklap,
stílusa egyszerre szórakoztató
és tudományos, önmagunk
és mások megismerését
célzó, lélektani
megközelítésű,
nagyközönségnek
szóló folyóirat.
Kéthavonta jelenik meg
a szép, színes,
igényes kivitelű magazin,
rólunk, és másokról,
kapcsolatainkról és
a pszichológiáról
… mindenkinek. tovább
»
Valentin-nap
táján a csapból
is folyik. Nem szeretem a Valentin-napot.
(Mint ahogy a többi „kinevezett
napokat” se.) Elvileg a szeretetről
szól, de színtiszta
méz-máz, üzlet.
Persze nem ilyen egyértelmű
a dolog. Sőt! Magam is hozzájárultam
- tudtomon kívül -,
a „kínálathoz”.
Valentin nap táján
– túlzás nélkül
állíthatom - nemcsak
ország, hanem világszerte
küldözgetik egymásnak
a "félhét"
éves Kata szerelmi vallomását,
amit a legrejtekesebb bokorban
tett Pocak Tamásnak, -
mikor még nem is hallottunk
Valentin-napról. (Kata
és Pocak Tamás hiteles
szerelmi története,
Beszélgetés Katával,
a félhét éves
„nővel”.)
Én
ovis koromban a Rákász
bácsitól féltem
(akivel a Biri nagymamám
ijesztgetett). A nyolc éves
Gábor az éjszaka
hangjaitól, - például
ahogy a szempillája súrlódott
a kispárnán. A felsős
Vera attól félt,
hogy anyukája se érti
meg, belül van a félelem,
amit nehéz kimondani,…
de annyira szeretné.
Mire szülők leszünk,
elfelejtjük ezeket a gyerekkori
„láthatatlan”
félelmeket és a
láthatótól
féltjük az apróságokat,
pedig…
Kiadó
az Apróságok főoldala!
– miről szeretne újra,
(vagy többet) olvasni, hallani,
„fórumozni”?
A következő nyolc hétben
az eddigi étlapból
válogathatnak kedvükre.
„Főzzük ki”
együtt, milyen változások,
újdonságok, régi,
vagy friss apróságok,
kerüljenek az oldalra
- … szeptembertől.
A rádióból
a világhálóra
költözve szerkesztem tovább
az „Apró-cseprőt” „Apróságok”
címmel, - azt tapasztalom, hogy a modern
eszközök, új formák
is csak lehetőséget nyújtanak
az együttműködésre,
arra, hogy őszintén beszélgessünk
fontos (és nem fontos) nevelési
kérdésekről.
Felnőttek
mondásai: Hangban, írásban,
képben
Innen - onnan kaptam, továbbadom
és...várom a további
vidám vagy szomoru, komoly, vagy
komolytalan küldeményeiket.
Küldhetnek képet, rajzot,
hangot (mp3), animációt,
powerpointot is !
Kedves
szülők, nagyszülők,
leendő szülők, óvó
- tanár nénik és
bácsik! Elevenítsék
fel, milyen gyerekszáj-történetek
maradtak a családi „legendáriumban”,
küldjék el gyermekeik, unokáik,
neveltjeik, vidám „kiszólásait,
bemondásait”! Várjuk
az egyszer volt és a mai sztorikat,
e-mailben, vagy levélben, küldhetnek
képet, rajzot, hangot (mp3),
animációt is.
Ki
tudja mi a „normális”?
Nagypapaként mintha azt látnám,
hogy mindenki túlhajtott, fél a jövőtől
és joggal ideges. tovább
»
Milyen
irányba?... Nekem a jobbra megoldás
is jónak tűnt, sőt az is, hogy
a busz szembe jön J. tovább
»
Tisztelt
Tanár Úr !
A képernyők előtt, ÖNNEL együtt
izgultuk végig a díjkiosztó
ünnepséget ! Biztosak voltunk a
"győzelmében". tovább
»
Az se
jó, ha mindent a gyerekre hagyunk,
felnőttként kezeljük tovább
»
A szüleim
azt hitték, ha dicsérnek, rosszat
tesznek, pedig… tovább
»
Gyárfás
Endre verse lenne a hozzászólásom
a Kell–e a holokausztról beszélgetni?
– kérdésükre. tovább
»
Attól
félek, hogy az iskolai élettel
kezdődik az igazi beleszólás
a nevelésünkbe. Kifogtunk egy „kocka”
tanító nénit, aki, mint a fórumban
megírtam,… tovább
»
Nem sírom
vissza a Kádár korszakot, de akkor
lehetett előre tervezni,… akár
az egyetemig.
Ma az unokám iskolába kerülése
viszont stresszeli az egész családot.
tovább
»
Szülőként
sokszor panaszkodunk, hogy gyerekeink nem beszélgetnek
velünk, ... de lerajzolnak bennünket.
tovább
»
Összeszorult
a torkom hallgatva Peti mamáját:
„Magyartanárnő létemre
a legnagyobb kudarcom a saját kisfiam, mert…”
Nméi „elgéttéel”
ez a veiccs küéldemny, aimt ajnláok
a martgyaanárnők fiyegélmbe.
tovább
»
Miért
kéne 33 évesen letelepedni és
gyerekeket vállalni? Harminchárom
éves vagyok, van barátom (több
is), társaságom, jó munkám,
és nem akarok gyereket. tovább
»
Örültem
a pszinopszisról szóló
beszámolójuknak, mert én is
ott voltam – mint nyugdíjas tanítónő-
és csak gratulálni tudok a gazdag
programhoz a szervezőknek! tovább
»