Tücsök kisasszony dalolva söprögette a szobáját. Egyszer csak kopp!- valami koppant a padlón. Tücsök kisasszony fölemeli azt a valamit, látja ám, hogy egy fényes ezüstgaras.

Jót nevetett örömében, aztán így töprengett:

" No, most mit vásároljak magamnak ezért az ezüstgarasért? Vegyek egy narancsot? Cseresznyét vásároljak?"

Végül is piros szalagot vásárolt az ezüstgarason, és a piros szalaggal a nyakában kiült az ablakába. Egyszer csak az ablak elé ért a bika.

• Ó, de szép vagy Tücsök!- mondta. - Akarsz-e a feleségem lenni?
• Először énekelj valamit! - válaszolt a Tücsök.
• Buuu- Búúú. -bődült el a bika.
• Brrr! Csúf a hangod! Hordd el magad! - pörölt Tücsök kisasszony, és a bika szomorúan odébbállt.
• Az ablak elé ért a ló, s az is mente feleségül kérte Tücsök kisasszonyt, de ennek bizony a lónyerítés sem tetszett. Eljött még lánynézőbe a szamár is, de hiába iázott, eljött a cica is, de hiába miákolt, eljött a kakas is, de hiába kukorékolt, eljött a béka is, de hiába brekegett, egyikük hangja sem tetszett a kényes kisasszonynak.

Már esteledett, mikor Tücsök kisasszony ablaka elé ért az Egérke, s mihelyt cincogni kezdett, a kisasszony menten kijelentette:

• Gyönyörű a hangod! Te leszel a párom, senki más! Gyere be hozzám, Egérke, nyomban megfőzöm a lakodalmi vacsorát.

Egérke bement a Tücsök kisasszony házába. Tücsök kisasszony tűzre tette a nagy levesesfazekat, s így szólt vőlegényéhez:

• Most elmegyek cukros kalácsot vásárolni, addig te vigyázz a levesre!

Egérke meg úgy vigyázott a levesre, olyan buzgón leste, hogy egyszer csak belepottyant. Hazaért Tücsök kisasszony a cukros kaláccsal, keresi, szólítgatja az Egérkét, mindhiába, a vőlegény sehol. Egyszer csak látja ám, hogy a levesefazékban úszkál Egérke. No, több sem kellett, Tücsök kisasszony nagy hangosan sírni kezdett:

• Levesbe esett a vőlegényem, brühühü!

A nagy sírásra odasietett, a bika, a ló, a szamár, a cica, a kakas, a béka, és együtt bőgött, nyerített, iázott, miákolt, kukorékolt, brekegett a síró-rívó menyasszonnyal.

Kiugrott Egérke a fazékból és megszólalt:

• Miért ez a nagy zenebona?

No, tócsök kisasszony nyomban abbahagyta bús ciripelést, a bika a bőgést, a ló a nyerítést, a szamár az iázást, a cica a nyávogást, a kakas a kukorékolást, a béka brekegést: valamennyien körbetáncolták Egérkét, a vőlegényt , és valamennyien kaptak egy kanállal a lakodalmi levesből, és valamennyinek jutott egy harapás a cukros kalácsból. Tücsök kisasszony és Egérke esküvőjét azóta is emlegetik hetedhét országban.