Mesélő Volt egyszer egy fiú, aki arról volt híres, hogy nagyon okos. A király is hallott róla, s egyszer el is ment, hogy megnézze a fiút. A fiú egy rozoga viskóban lakott a szüleivel együtt, ennek a kis viskónak még lépcsője sem volt. A király a nyitott ajtóhoz lovagolt - a ló feje benn volt a lakószobában. A király nem szállt le a lóról, hanem lehajolt, és bekukucskált:

Király Van itt valaki?!

Fiú Egy lófej és másfél ember!

Király Hol van az apád?

Fiú Elment, hogy sokat kérjen a kevésből.

Király Hol van az anyád?

Fiú Éppen azt a kenyeret dagasztja, amit a múlt évben ettünk meg!

Király Hol van a bátyád?

Fiú Elment madarászni. Ha madarat fog, az erdőben hagyja, amit nem fogott meg, azt hazahozza.

Király Hol van a húgod?

Fiú Éppen most síratja azt, amin a múlt évben nevetett.

Király Eljössz a palotámba, és megmagyarázod a szavaid értelmét. De nem jössz gyalog, sem pedig lóháton, és ha a palotámba érkezel, nem leszel sem künn, sem benn!

Mesélő A fiú reggel mindjárt napkelte után elment a királyi palotába. Egy bakkecskén lovagolt: egyik lába a kecske hátán, a másik az árok szélét súrolta. Mikor a palotába érkezett, megállt a küszöbön, s onnan magyarázta meg szavai értelmét:

Fiú Mikor az apám sokat kért a kevésből, éppen a rozsot vetette el. Mikor anyám a múlt évben megevett kenyeret dagasztotta, akkor éppen kenyeret sütött, hogy megadhassa a tavaly kölcsönkért kenyereket. Mikor a bátyám madarászott, egy dombon a haját fésülte, a kihullott hajszál ottmaradt, a többit hazahozta a fején. A húgom, aki megsiratta azt, amin a múlt évben nevetett, gyermekágyban feküdt a szaunában.

Király Jól van, fiam! Most pedig adj fel az udvar népének olyan találós kérdést, amit senki sem tud megfejteni!

Fiú A király hallja, de csak ritkán látja, a paraszt mindennap látja, Isten soha sem látja.

Király Na hát... ez mi lehet?... Na, senki sem tudja?... Találja már ki valaki... Úgy látom, senki sem tudja... Mondjad a megoldást, fiam!

Fiú A király minduntalan hallja, hogy mit beszélnek a hozzá hasonlókról, vagyis a királyokról, de ritkán látja őket. A paraszt mindennap lát parasztembert, de Isten sohasem lát magához hasonlót!

Király Jól van, fiam. Hát aztán tudsz-e nekünk olyan jótanácsot adni, aminek minden körülmények közt hasznát vesszük?

Fiú Legelőbb is megpróbálom: akármihez kezdesz, gondold meg előbb, hogy mi lesz a következménye!

Mesélő A király elrendelte, hogy ezt a tanácsot írják fel mindenre, ami csak a palotában található.

Egy idő múlvaa király megbetegedett. Az orvosok elrendelték, hogy eret vágnak rajta: a rossz vér kifolyik, jó vér jön helyébe. Csakhogy az udvari emberek között voltak olyanok is, akik szerették volna, ha meghal a király, és találtak egy orvost, akit rávehettek arra, hogy mérgezett vastut szúrjon az érbe. Az orvos már kezdeni akarta a munkáját, kezébe vette a tálat, hogy abba eressze a király vérét, de ekkor elolvasta a tálon lévő írást: "Akármihez kezdesz, gondold meg előbb, hogy mi lesz a következménye". Az orvos elolvasta a fölírást, és nem csinált semmit.

Másnap a király magyarázatot kívánt az orvostól, hogy miért halasztotta el az érvágást. Az orvos mindent bevallott, és a király csak akkor értette meg igazán, hogy milyen bölcs tanácsot adott neki a fiú. Azon nyomban kinevezte a királyi udvar legfőbb hivatalnokának.