Prücsök II. rész


Prücsök II. rész Bejön az inas az első fogással, s mondja Prücsök hangosan:
- Itt jön az első.
De az inas erre a szóra úgy megijedt, hogy szinte leejtette a tányért a kezéből. Kiszalad a konyhába nagy lelkendezve, s mondja a szakácsnak meg a kuktának:
- Jaj, jaj, végünk van, az a csudás ember tudja, hog mi loptuk el a gyűrűt.
Mert közbe legyen mondva, csakugyan az inas, a szakács meg a kukta lopta el a királyné gyűrűjét.
- Hát honnét tudja? Mit mondott? - kérdezte a szakács.
- Azt mondta: itt jön az első.
Megegyeznek, hogy a második fogást vigye be a szakács. Hadd lássák, mond-e annak valamit.
Amint belép a szakács, mondja Prücsök uram:
- Itt jön a második.
Nagy ijedten lecsapja a szakács a tányért, kiszalad a konyhába.
- Jaj, végünk van, igazán tudja, hogy mi loptuk el. Nekem azt mondta: itt jő a második.
- No, majd meglátom, mit mond nekem - mondotta a kukta, s ő ment be a harmadik fogással. Bezzeg, hogy azt mondta Prücsök:
- Itt jön a harmadik.
De már a kukta úgy megijedt, hogy a kezéből kisesett a tányér. Térdre esett Prücsök uram előtt, s megvallotta sírva, hogy ők lopták el hárman a gyűrűt. Arra beszaladt a szakács is, az inas is, azok is térdre estek előtte, s összetett kézzel kérték, hogy ne árulja el, s adnak hárman háromszáz-háromszáz forintot.
Gondolta magában Prücsök, az is jó a hat szekér arany mellett. Előadatta a gyűrűt, aztán beledugta egy jó darab kenyérbélbe, s mikor éppen az ablaka alatt mentek el a király pulykái, a kenyér belét ledobta. Ott mindjárt fölkapta egy nagy pulyka, s lenyelte. Ment mindjárt Prücsök uram nagy örömmel a királyhoz:
- Felséges királyom, megvan a gyűrű, ölesse le azt a pulykát ni, annak a zúzájában megtalálja.
Megöletik a pulykát, felhasítják a zúzáját, s hát csakugyan kifordul belőle a karikagyűrű. Szaladnak a gyűrűvel a királynéhoz.
- Felséges királyné, megvan a gyűrű!
S hát abban a szempillantásban, mintha csak letörülték volna róla a betegséget, egyszeribe felvidult, jobban lett a királyné.
De hiszen lett egyszerre Prücsök uramnak becsületje. Hat nagy szekeret színig töltetett arannyal a király. Bársonyos hintóba ültette Prücsök uramat, melléje rendelte az udvarmestert, s egy regement katonát, nehogy a temérdek sok aranyat elrabolhassák.
Amint mennek az úton, egyszerre csak mi jut, mi nem jut az udvarmester eszébe, gondolja magában:
- Megállj, te csudás csizmadia, megtréfállak.
Leszáll a hintóból, meglát a földön egy prücsköt, felveszi, jó szorosan a markába szorítja, s kérdi Prücsök uramtól:
- Na, Prücsök uram, ha olyan nagy a tudománya, mondja meg, hogy mi van a markomban?
Gondolkozik Prücsök, vakarja a fejét, s azt mondja nagy kínjában:
- Na - Prücsök, most megszorultál!
- Az ám - mondja az udvarmester -, csakugyan prücsök van a markomban. Mégis nagy a kend tudománya.
Azzal kinyitja a markát, s mutatja Prücsök uramnak: itt a prücsök.
Eközben hazaértek, behordották Prücsök uram házába a tenger sok aranyat, összecsődült csodájára az egész falu. De bezzeg Prücsök uram nem sajnálta az aranyat. Két marékkal osztotta boldognak, boldogtalannak. Legtöbbet adott a vargának, a varga után a bírónak. De jövendőmondásért hiába jöttek hozzá, mindenkinek azt mondta:
- Elveszett a csudás könyv.
Ha a csudás könyv el nem veszett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Gryllus Vilmos: Maszkabál - Varázsló

Mesetár - a legújabb esti mesék