Mese a három kismalackáról II. rész (Benedek Elek)

Mese a három kismalackáról II. rész (Benedek Elek)- Majd megpukkadt farkas koma, de nem mutatta a haragját, lágyra, hízelkedőre fogta a hangját, s azt mondta:

- Lám, lám, nem is hittem volna, hogy ilyen korán kelsz. Tudod mit, kismalac? Van itt közel egy almafa, piros alma terem rajta. Eljönnél-e oda?

- Hogyne, hogyne. Hol az az almafa?

- Éppen a répaföld mellett. Itt leszek reggel öt órakor, odamegyünk, s leszedjük a szép piros almát.

- Ó, de jó, ó, de jó! - csettintett a nyelvével a malacka. - Ott leszek, ott!

Bezzeg hogy az okos malac már négy órakor fölkelt, kiment az almafához, de farkas koma hazudott, az almafa messze volt, s mire a kövér malacka felszuszogott-maszogott a fára, megérkezett a farkas koma is.

,,Ehe, most nem jársz túl az eszemen" - mondta magában a farkas koma. De bizony túljárt a kismalac a farkas koma eszén, mert egy szép piros almát leszakított, azt eldobta jó messzire, nosza, a telhetetlen farkas koma utánaszaladt, az alma meg gurult, gurult, s mire farkas koma utolérte az almát, a kismalac teletömte almával a zsákját, s - uccu neki, vesd el magad! - hazaszaladt a házacskájába.

Dúlt-fúlt farkas koma, de másnap mégis elment szerencsét próbálni, kopogtatott az ajtón.

- Hallod-e, kismalac, ma estefelé nagy vásár lesz a városban, nem akarsz ejönni oda?

- Hogyne, hogyne, mikor induljunk?

- Három órakor.

- Jól van!

A kismalac azonban már két órakor elindult, a vásáron vett egy vajköpülőt, s azzal indult hazafelé. Hát, uram teremtőm, amint mendegél hazafelé, megpillantja farkas komát, aki meg a városba igyekezett. No, most mit csináljon? Hová bújjon? Mit gondolt, mit nem, nagy hirtelen belebújt a köpülőbe, aztán lökött egyet rajta, a kölpülő meg gurult, gurult, mint egy hordó. Hej, ha láttátok volna, hogy megijedt farkas koma, amikor meglátta a guruló köpülőt! Azt hitte, hogy maga az eleven ördög gurul. Uccu, nyaka közé kapta a négy lábát, s szaladt, szaladt, meg sem állott hazáig! De másnap megint elkullogott a malackához, bekopogtatott s kérdezte:

- Voltál-e a vásáron, kismalac?

- Voltam biz én. Hát te mért nem jöttél el?

- Hiszen elindultam, de útközben láttam valamit, gömbölyű volt, kerek volt, ördög tudja, hogy mi volt, csak gurult, gurult; bizonyosan az eleven ördög gurult abban.

- Hahaha, hehehe, huhuhu! - kacagott a kismalac. - Hát ilyen nagy vitéz vagy te? Vajköpülő volt, amit láttál, én vettem a vásáron, s én gurultam benne.

- Mit! Te voltál?! - ordított a farkas koma. - No megállj, vége az életednek! Nincs pardon, kegyelem, a húsodat lenyelem!

- Orgodom, borgodom, megakad a torkodon - ingerelte a kismalac.

Hopp! - egyet ugrott, kettőt szökött farkas koma, felugrott a házacskára, aztán mászott a kéményre, hogy azon majd leereszkedik a házacskába. De a kismalac sem volt rest, egy nagy üstben vizet forralt, éppen a kémény alatt, s bezzeg hogy farkas koma beleesett, de azután úgy ugrott ki a fazékból, mint a puskagolyó. Azóta is bottal üthetik a nyomát.

A kismalacka pedig jót mulatott a póruljárt farkas komán, mulat talán ma is.

Holnap az okos kismalac legyen a vendégetek!

Dobronka cirkusz, világszám! Fürge ujjak kötéltáncoscsoport

Mesetár - a legújabb esti mesék