Mátyás király meg a katona (népmese)

Elment egyszer Mátyás országot nézni. Ahogy ballag, lát az árok partján egy katonát. Látja ám, hogy a katona retket eszik. Még a hóna alatt is szorongat egyet.

- Mit eszel, szolgám? - kérdi tőle.

- Találja ki az úr! - mordul egyet a katona.

- Talán valami pástétomot? - firtatja a király.

- Lejjebb, uram, lejjebb!

- Ejnye, ejnye - tréfál a király -, ha jól megnézem, úgy látom, hogy te retket eszel!

- Hát éppen eltalálta az úr!

Azzal ballag arrébb a király, de nem úgy a katona! Sehogy se megy a fejébe, ki is lehet ez az úr, aki annyira beleszól még az ebédjébe is.

- Hát az úr kicsoda? talán bizony deák? - kiabál utána.

Megfordul Mátyás, ő is visszaszól:

- Feljebb, fiam, feljebb.

- Talán bizony fiskáros?

- Feljebb, fiam, feljebb!

Megszeppen a katona. Ijedten kérdi:

- Talán bizony valami udvari ember?

- Feljebb, fiam, feljebb!

- Csak nem a király?

- Hát éppen eltaláltad, fiam!

Elkiáltotta magát erre a katona:

- Most már fogja meg az úr a retket, hadd tisztelegjek!