Ilók és Mihók (népmese)

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy özvegyasszony s volt annak egy Mihók nevű boldogtalan fia. Egyszer azt mondja Mihók az anyjának:

- Édes anyókám, házasodhatnám.

- Kit vennél el, édes Mihókom?

- Ilókot, édes anyókám.

- Eredj, fiam, kéresd meg.

Mihók elmegy az Ilókék házához, s egy tűt kap ajándékba. Hazafelé jövet megunta a tűt a kezében tartani, s amint egy szénásszekérhez ér, beszúrja a tűt a szénába. Megérkezik a szénásszekér, s Mihók váltig keresi a szénában a tűt, de sehol nem leli. Elment hát haza az anyjához.

- Hol voltál, édes Mihókom?

- Ilóknál, édes anyókám.

- Mit vittél neki?

- Nem vittem semmit, adtak.

- Mit adtak?

- Egy tűt.

- Hadd lássam.

- Egy szekér szénába szúrtam, de nem lelem sehol benne.

- Jaj, fiam, nem jól tetted; a kalapodba kellett volna szúrni.

- Máskor úgy teszek, édes anyókám.

Egyszer megint azt mondja Mihók az anyjának:

- Édes anyókám, házasodhatnám.

- Kit vennél el, fiam?

- Ilókot, édes anyókám.

- Eredj, fiam, kéresd meg.

Mihók elmegy leánynézni, s kap ajándékba egy ekevasat. Hazamenet beleszúrja a kalapjába, de az ekevas nem akart megállni, hol jobbra, hol balra húzta le a kalapot, sőt még a fejét is jól összeverte. Végül megunta a dolgot Mihók, s elhajította az ekevasat a sárba. Hazamegy üres kézzel.

- Hol voltál, fiam?

- Ilóknál, édes anyókám.

- Mit vittél neki?

- Nem vittem semmit, adtak.

- Mit adtak?

- Egy ekevasat

- Hadd lássam.

- A kalapomba szúrtam, de nem akart megállni, s elhajítottam.

- Jaj, fiam, nem jól tetted, a válladra kellett volna vetned, s úgy hoznod haza.

- Máskor úgy teszek.

Nemsokára megint elkezdi Mihók:

- Édes anyókám, házasodhatnám.

- Kit vennél el, fiam?

- Ilókot, édes anyókám.

- Eredj, fiam, kéresd meg.

Elmegy Mihók a leányos házhoz, s kap ajándékba egy kiskutyát. Hazamenet a vállára veti, s úgy viszi haza. A kiskutyának sehogy se tetszett az a hely, minél jobban nyomta Mihók a vállához, annál jobban fickándozott a kiskutya, végül mardosni kezdte Mihók vállát. Mihóknak nagyon fájt, s eldobta a kutyát.

- Hol voltál, fiam?

- Ilóknál, édes anyókám.

- Mit vittél neki,

- Nem vittem, adtak.

- Mit adtak?

- Egy kiskutyát.

- Hadd lássam.

- A vállamra vetettem, de marta, s eleresztettem.

- Jaj, fiam, nem jól tetted. Egy madzagra kellett volna kötnöd, magad után húznod, s szólítgatnod: kucó! kucó!

- Máskor úgy teszek.

Eltelik néhány nap, megint rákezdi Mihók:

- Édes anyókám, házasodhatnám.

- Kit vennél el, fiam?

- Ilókot, édes anyókám.

- Eredj fiam, kéresd meg.

Elmegy Mihók Ilókékhoz, és kap ajándékba egy fél szalonnát. Jó erős madzagot köt rá, és maga után vonszolva ballag hazafelé, miközben minduntalan szólítgatja a szalonnát: kucó, kucó. A kutyák nem kérették sokáig magukat, az egész faluból összegyűltek a szalonnára, s amíg Mihók hazaért, mind megették, csak a madzagot hagyták meg.

- Hol voltál, fiam?

- Ilóknál, édes anyókám.

- Mit vittél neki.?

- Nem vittem, adtak egy nagy darab szalonnát, ezt ni!

- Hisz ez csak egy madzag!

- Arra kötöttem, magam után húztam, lehet, hogy megették a kutyák.

- Jaj, fiam, nem jól tetted. A hátadra kellett volna venned, hazahoznod, és a házba felakasztanod a füstre.

- Máskor úgy teszek.

No, eltelik egy hét, újból mondja Mihók:

- Édes anyókám, házasodhatnám.

- Kit vennél el, fiam?

- Ilókot, édes anyókám.

- Ered, fiam, kéresd meg.

Mihók ismét maga ment a lányos házhoz, és kapott egy borjút. Kötelet hurkolt a nyakára, hátára vette, s akármennyit feszengett, kapálódzott és rugdosta a borjú, hazavitte nagy nehezen. Otthon felvonszolta a padlásra, s felakasztotta a kakasülőre.

- Hol voltál, fiam?

- Ilóknál, édes anyókám.

- Mit vittél neki?

- Nem vittem, adtak egy borjút.

- Hol van, nem látom?

- Hazahoztam a hátamon, s felakasztottam a füstre.

- Jaj, édes fiam, nem jól tetted. Gyengéden körül kellett volna kerekíteni a nyakát egy kötéllel, szépen hazavezetni, a pajtába a jászol elébe kötni, s szénát vetni elébe.

- Máskor úgy teszek.

Eltelik egy hét, újra mondja Mihók:

- Édes anyókám, házasodhatnám.

- Kit vennél el, fiam?

- Ilókot, édes anyókám.

- Eredj, fiam, kéresd meg.

Mihók elmegy, és odaadják neki a leányt. Mihók egy kötelet vet Ilók nyakába, vezeti hazafelé, szólítgatja: ,,ne, bocikám, ne, ne!" Hazaérve beköti a pajtába, szénát vet elébe, aztán bereteszeli az ajtót, s bemegy a házba.

- Hol voltál, fiam?

- Ilóknál, édes anyókám.

- Mit vittél neki?

- Nem vittem, adtak.

- Mit adtak?

- Ilókot, hihihi.

- Hát hol van?

- Bekötöttem a pajtába.

- Jaj, fiam, nem jól tetted. Eredj hamar, cirógasd meg, vess szép szemeket rá, s hozd be a házba.

Mihók el is ment mindjárt, a háznál valamennyi aprómarhának kivájta a szemét, a pajtába ment, megcirókálta Ilókot, s hányta rá a szemeket. Szegény Ilók azt gondolta, hogy Mihók gúnyolódik vele, megsokallta a tréfát, s elszaladt haza.

Azalatt a násznép összegyűlt a lakodalomra, elment a vőlegénnyel a menyasszony után, kiengesztelte, s elvitte haza Mihókékhoz. A vendégeskedés után felvitték Mihókot és Ilókot a padlásra, s lefektették őket a szénába. Ilóknak nem tetszett ez a nyoszolya, egyre csak azon járt az esze, hogy elszökhessen, ezért lekéredzkedett egy kis időre. Mihók nem hitt neki, s egy hosszú zsinórt kötött a nagylábujjára, úgy bocsátotta le. Ilók pedig, mihelyt kinn volt az udvaron, leoldozta a zsinórt és egy kecske lábára kötötte, ő meg elillant haza. Mihók csak várta, várta; kiabált utána, s hogy nem jött rángatni kezdte a zsinórt. A kecske a rángatásra mekegni kezdett, s Mihók anyja a nagy lármára felment a padlásra, hogy lássa mi a baj?

- Hol van Ilók, fiam?

- Odalent megkecskésedett, édes anyókám.

- Hogy kecskésedett volna?

- Zsinórt kötöttem a lábára, s most húzom fel, de nem felel, csak mekeg.

Az anyja a zsinórt tapogatva megfogja a kecskét, és rájön, hogy mi történhetett. Felkölti a vendégeket, és megint mind elmennek a menyasszony után, kibékítik nagy üggyel-bajjal, s még egyszer visszaviszik a vőlegényhez. Újból egybekelnek, s máig is élnek, ha meg nem holtak.