Erős Matyi meg az ördög barázdája I. rész (széki népmese)

Erős Matyi meg az ördög barázdája I. rész (széki népmese)Volt egyszer, hol nem volt, csak az biztos, nagyon régen volt, egy öreg asszony. Annak volt családja, volt gyönyörű szép unokája. Egyik fiú volt s a másik leány.

A fiú elment szántani, s azt mondta az anyjának, hogy küldjenek ki nekije ebédet a lánytól.

- Hát, édes fiam - azt mondja -, nem tud kimenni a leány a mezőre, hát honnét tudja, hogy te melyik mezőn szántasz?

- Hát megjegyzem én - azt mondja. - Itthonról, mikor már elindulok, az ekével egészen oda, ameddig szántok, addig húzok egy barázdát, s azon a barázdán el tud gyünni a leány.

Gyönyörű szép leány volt.

Elment a fiú szántani, s nekifogtak az ebédfőzésnek. Kész lett az ebéd, felpakolt az anyja a leánynak, s elindította, menjen, vigye az ebédet.

Hát amikor kimenyen a kapun, hát nem egy barázda volt, hanem kettő. Hát most melyiken induljon el?

- Hát, isten neki, egyiken elindulok.

Ment, ment. Egyszer csak az a barázda, amelyiken ment, bévezetett egy nagy rengeteg erdőbe. Onnét már nem tudta: visszatérjen, mit csináljon, mitévős legyen, de biza már nem is térhetett, mert körülvették.

- Erre, erre, leány, erre az út.

Na, elment oda, hát egyszer csak ott teméntelen sok lépcsőn kellett lemenjen, mind lefelé, lefelé. Már tudta, hogy nem jó helyt van a szerencsétlen; há hogy lett volna jó helyt, az ördög birodalmában volt!

- Hű, már most mit csináljak, ide rossz helyre jöttem!

- De nem jöttél rossz helyre! Jól vagy te itt - azt mondja. - Itt né meg van főve három kosfej, megeszed, aztán akkor jól érzed magadat.

- Én osztán biza nem eszem meg!

- De ezt meg kell egyed, mert ha meg nem eszed, vége az életednek!

Hej, sír a leány, keservesen sír, de nem volt mit tegyen: meg kellett egye a három kosfejet. S biza ha megette, akkor már úgy érezte magát, hogy jól van ő itt, éppen ördöggé származott ő is.

Na, a fiú este hazamenyen s kezd otthon veszekedni, hogy hát ő egész nap éhen szántott, s mért nem küldtek ebédet.

- Jaj, lelkem fiam, hát én elküldtem a leányt! Há nem ment el?

- Hát nem biza.

- Jaj, hát mi az oka?

Akkor látták, hogy két barázda van, nem egy. Hát most már ez elment szegény a másik barázdán! Azt mondja a fiú:

- Na, menyek én utána, lássuk, merre van.

Menyen a fiú, menyen, hát éppen odajutott ő is, bé a rengeteg erdőbe. Ott már az ördögök várták.

- Erre, erre, fiú mer jó helyt jársz!

Hiába akart visszatérni, már nem volt visszaút, csak béfelé. Le ő is azon a sok lépcsőn. Na, mikor leérkezett, azonnal vele is megétették a három kosfejet. S éppen odalökték a testvérihez, egy szobába.

Na, ott ültek szegények szomorú rabságban.

Búsul az anyjuk, búsul a nagyanyjuk, az egész család, hogy volt két szép gyermek s nincsen. Sírnak, gyászolnak, búsulnak erősen, de már mindegy volt.

Idők elteltével született még egy gyermek, fiú volt. Matyinak hívták. Hát ez növésben erősen kicsi volt, de az olyan erős volt, mint amilyen kicsi. Ezért aztán Erős Matyinak is hítták.

Hát látta, hogy az anyja örökké sír, a nagyanyja s az egész család.

(folytatjuk)

Nyuszi ül a fűben

Mesetár - a legújabb esti mesék