Csalóka II. rész (magyar népmese)


Csalóka II. rész (magyar népmese) Odafutottak a huszárok, s hát egy nagy kenyeret találtak ott. Vágták a bicskájukkal, ették.
- Be jó volna, ha még szalonna is volna! - mondták.
- Hát hoz a baltám azt is. - Az öreg meglóbálta a baltát a levegőben, s azt mondta: - Na, te balta, menj szalonnáért! - S elhajította abba a bokorba, ahol a szalonna volt eldugva. Futnak oda a huszárok, s hát ott egy tábla szalonna.
- Na, van már kenyerünk s szalonnánk, még ha bor vagy pálinka volna, az lenne jó! - mondták a huszárok.
- Hoz ez azt is - felelt az öreg, megint meglóbálta a baltát a levegőben, s azt mondta: - Na, te balta, menj pálinkáért! - s elhajította abba a bokorba, ahol a pálinka volt eldugva.
Futnak a bokorhoz, s hát egy üveg pálinka van ott.
Ettek-ittak, jókedvük kerededett a huszároknak, s odaszólt az egyik a másiknak:
- Hallod-e, meg kéne vennünk ezt a baltát. Milyen jó volna, ahogy járjuk a világot, csak hajigálnánk, s lenne mit ennünk-innunk.
Mondták is Csalókának a huszárok:
- Hallja-e, öreg, adja el a baltáját, megfizetjük.
- Nem eladó ez a balta - tettette magát az öreg. - Ezt még a nagyapámtól kaptam. Nem adom el senkinek. - De a huszárok kérlelni kezdték, s végül azt mondta Csalóka: - Na, egyezzünk meg! Itt a kezem, nem disznóláb! Háromszáz pengő forint s a ló!
Ki is fizették a huszárok, s még a lovat is odaadták.
Csalóka felpattant a lóra, s a pénzzel úgy elvágtatott, mintha ott se lett volna. Eladta a lovat, elment a korcsmába, a lónak az árát előre odafizette, s azt mondta a korcsmárosnak:
- Ide hallgasson, korcsmáros úr! Ha idevetődne három huszár, én itt ülök az ajtó sarkánál, ennél az asztalnál. Iszok-eszek, s a sapkámat örökké megemelgetem, s csak annyit mondok: ,,Ugye, korcsmáros úr, megfizet a sapkám." Kend pedig csak mondja azt: ,,Meg, gazduram, meg!"
Eközben a huszárok még mindig az erdőben bolyongtak. Egyszer csak megszólalt az egyik huszár:
- Ki kéne próbálnunk a baltát. Kívánjuk azt, amit az öreg kívánt. Na, te balta, menj kenyérért! - kiáltotta, s azzal meglóbálta a baltát a levegőben, s elhajította egy bokorba. Futnak oda, hát ott nem volt semmi.
- Nem úgy kell, te! - mondta a másik huszár. - Add csak ide, én jobban tudom! - Meglóbálta a baltát a levegőben, s azt mondta: - Na, te balta, menj szalonnáért! - s azzal elhajította egy másik bokorba. Futnak oda, látják ám, hogy egy nagy tehénlepénybe esett a balta.
- Nem úgy kell, te, add csak ide, én jobban tudom! - mondta a harmadik huszár, s meglóbálta a baltát a levegőben. - Na, te, balta, menj pálinkáért! - mondta, s azzal elhajította egy harmadik bokorba. Futnak oda, s biz ott pálinkának nyoma sincs.
- Jaj, jaj! - kiáltozták a huszárok. - Ez a fránya öregember már harmadszor tett lóvá minket! Jaj, hol találjuk meg, merre menjünk? Elvitte a három lovunkat, a pénzünket, pedig nem ér semmit ez a balta! - Mit tehettek volna egyebet, elindultak, s estefelé beértek a faluba.
Bementek a korcsmába. Látták, ott az ajtó sarkánál egy öreg mulat. Iszik-eszik, csak emelgeti a sapkáját, s csak annyit mond:
- Ugye, korcsmáros úr, megfizet a sapkám?
- Meg, gazduram, meg! - mondta a korcsmáros.
Kérdik a huszárok a korcsmárostól, hogy hova ülhetnének le.
- Hát itt ni, az ajtó sarkánál van még hely az öreg mellett. Üljenek csak oda, vitéz urak!
Oda is ültek a huszárok, de nem ismerték meg Csalókát. Csalóka mindjárt a huszároknak is rendelt inni-ennivalót, s mindenre megemelintette a sapkáját, s mondta:
- Ugye, korcsmáros úr, megfizet a sapkám?
- Meg, gazduram, meg!
- Hát kendnek, öreg, milyen sapkája van? - kérdezte az egyik huszár.
- Ez olyan sapka, hogyha én ezt a fejemre teszem, bármelyik korcsmába bemehetek, s ihatok-ehetek, de sohase kell fizetnem.
- Hej, be jó volna, ha a miénk volna ez a sapka! - mondták a huszárok. - Meg kéne venni.
- Nem eladó - válaszolta az öreg. - Ezt nagyapám hagyta rám.
De biz erőst kérlelni kezdték a huszárok az öreget, s végül csak megegyeztek, s háromszázezer pengő forintért megvették a sapkát.
(folytatjuk)

Gazdag Erzsébet: Álom a réten

Mesetár - a legújabb esti mesék