Aranyszőrű malacok II. rész (népmese)


Aranyszőrű malacok II. rész (népmese) Tódultak erre a világ minden részéből a királyi hercegek, grófok, hogy egyik a másiknak adta a kapu kilincsét, pedig tudott volt, hogy aki próbál s nem találja, a füléből kicsippentenek egy darabocskát.
Már messze földön nem volt ép fülű férfi, de a királyleánynak sem férje. A király gondba esett, hogy örökre pártában marad a leánya, mert már több kérő nem is jelentkezett.
Egy alkalommal csak beállít hozzá a disznópásztorgyermek, s elkezdi:
- Felséges uram, én megmondom, miféle jegy van a királykisasszony homlokán!
A király megmérgelődött, hogy még ez is próbálkozni mer, és azt mondta neki:
- No, hát mondjad, de ha el nem találod, fejed nélkül mész el innét!
- Jó, jó, de hát küld-e egy fél véka pénzt az apámnak?
- Igen, ha kitalálod!
- Akkor hát csak készítse a pénzt, mert a király úr kisasszony lánya homlokán a haja alatt olyan jegy van, mint az áldott nap tündöklő képe.
Azzal meg sem várta a király feleletét, hanem kereket oldott. Meg sem állott, míg a mezőn nem volt, a disznók mellett.
Jó is volt, hogy hamar ellépett onnan, mert pénz helyett aligha egy jó hátsuppot nem kapott volna hirtelenében a királytól, úgy megharagudott még csak a gondolatára is annak, hogy ehhez a rongyos koldushoz kell feleségül adni a lányát.
Később mégis mást gondolt. Egy fél véka rézpénzt töltetett, s azt elküldte a fiú apjának. Azt hitte, azok megelégednek azal is, nem kívánnak királyleány feleséget a fiuknak.
A legényke este megtudta, hogy a pénz az apjánál van. Arra nekibátorodott, s másnap délben újból ott volt a király előtt.
A király azt sem várta, hogy ő szóljon, hanem elkezdte:
- Elküldtem már apádnak a pénzedet!
- Tudom, felséges király, de ez csak réz. Szeretnék még egy fél véka ezüstöt is melléje!
- Hát azt kitől, te akasztanivaló?
- Én bizony királyi felségedtől, ha jó szolgálat fejében megadná.
- Mit tudnál te annyi pénzt érőt csinálni?
- Megmondanám érte, miféle jegy van a királykisasszony jobb vállán.
- Jó. Ha megmondod, megkapod, de ha nem, itt marad a bolond eszed tartója!
- Ott bizony a fényes hold képét látja, mikor nézi, felséges királyom!
Erre egy jó hátba ütés nélkül el sem mehetett, úgy megharagudott a király. Később a fél véka ezüstpénzt mégis megküldte a legényke apjának.
Harmadik nap újból besompolygott a legényke a királyhoz, kialkudott egy fél véka aranyat, s ezért megmondotta, hogy a királykisasszony harmadik jegye a hetevénycsillag jegye a bal vállán.
Most a király el sem engedte, hanem bezáratta, s vallatóra fogta, hogy mondja meg, honnan tudja ezt a dolgot, de bizony belőle harapófogóval sem tudtak többet kivenni, mint hogy álmában látta, s onnan tudja az egészet. A királyleányt is vallatták, de az szégyellte megmondani, s különben sem búsult, a dolgon, mert tetszett neki a legényke. Szép volt az s ügyes, mint egy gróf úrfi, még rongyos ruhában. is.
A vége az lett, hogy a legényt kieresztették, s megadták neki a fél véka aranyat is, de aztán halálbüntetéssel fenyegették, ha többet a királyi udvarba beteszi a lábát.
Fenyegethették, mert negyedik nap azért megint ott volt, s kérte a királyleányt feleségül s vele a fele királyságot, mert ő azt megszolgálta.
A királyt a harag s a bosszúság vetette fel, de a szavával nem játszhatott. Nem mondhatta, hogy nem adja, de hogy bosszúját valamiképpen mégis kitöltse, kivetette a házából, s meghagyta neki, hogy oda be ne tegye a lábát, míg akkorára nem nőtt, hogy megházasodhassék.
Egy annyiban maradt, s egynéhány esztendő alatt a legénykéből igen-igen szép s ügyébe való legény fejlődött. Akkor újból bement a királyhoz, s kérte a leányt.
A király most is húzódozott, s úgy akart kifogni rajta, hogy azt mondta neki:
- Ha holnap délben a magatok vagyonából a király vejéhez illő szép ruhát s ahhoz illő szép, négylovas hintót szerzel, és azzal jössz, tiéd a leányom s a fele királyságom. Másképpen pedig többet a szemem elé ne kerülj, ha szereted az életedet!
Nem nagy gondot okozott ez a szegény legénynek. Megvolt még a három fél véka pénz, s éppen azoknál a mesterembereknél készíttetett el mindent, akiknél a király dolgoztatott. Meghagyta, hogy a hintaját s lószerszámját még jobban megaranyozzák, a ruháját jobban kihányják paszománttal, mint a királyét szokták. Úgy is lett, mert duplán megfizetett mindent, mégpedig előre.
A király emberei ügyeltek, hogy nem a máséból csináltatja-e. Ezek elmondották a királynak, hogy van annak mindenféle pénze elég, nem kell mástól kérni a kocsi és a ruha árát. Látta a király, hogy nem foghat ki a legényen, beletörődött a dologba, ha nem jó szívvel is. Amikor pedig szépen felöltözve a fényes hintóban meglátta, elmúlt minden bosszúsága, búja és bánata. Vígan folyt le a lakodalom, s a vége felé akkora kedve ereszkedett a királynak, hogy még a táncba is belefogott.
A királyleány még az apjánál is vígabb volt, hiszen neki már rongyos korában is tetszett az ügyes legény, hát még szépen kiöltözve! Boldog is lett egész életére, mert a szegény legényből olyan híres király lett, hogy még a legutolsó alattvalója is szerette. És még máig is boldogan él feleségestül, népestül, ha véletlenül meg nem talált halni.
Ki nem hiszi, járjon utána!
hetevénycsillag - fiastyúk
hátsupp - hátba ütés

Gryllus Vilmos: Harkály

Mesetár - a legújabb esti mesék