Kezeslábos

Dávid Ádám: Kezeslábos   —   vers

Ilyeneket is csak a Nagyi tud mondani:
a kamrát spájznak hívja,
a tűzhelyet sparheltnek,
a kopott piros edényt meg lábosnak.
Nincs azon egy fél lábujj se.
Akkor már inkább fülesnek kéne hívni,
de hát ő mindig azt mondja,
hogy nem tesz semmit, a Nagyi meg
folyton beletesz valamit a lábosába.
Persze az is lehet, hogy régen voltak lábai,
csak a nagy munkában lekop-
tak. Annyi szent, hogy Anyunak
folyton odaég a keze alatt a lábos.
Ki is akarja dobni már régóta,
de Nagyi mindig azt mondja, hogy
olyan ez a lábos, mint a kezes bárány.
Nem is szokta másban főzni a borjúpaprikást.
Én meg elneveztem kezes lábosnak,
mert olyan melegben tartja
azt a szegény nyúzott barit,
mint egy kezeslábas.