Szöktetés a Szerájból

Balassa Imre: Szöktetés a Szerájból   —   mese


01.
---

02.
---

03.
Harmincöt évet élt Wolfgang Amadeus Mozart, és hatszázötven alkotást hagyott reánk. Legderűsebb műve ez a vígopera: a „Szöktetés a szerájból”.
Boldogtalan életének egyetlen boldog időszakában alkotta a vidám és mély értelmű játékot. Későbbi feleségének, Weber Constanzával ekkor álmodoztak jövőjükről…
A minden akadályon győzedelmeskedő hűségről, a szerelemről és az emberségről szól az opera meséje.

04.
Viharzó tenger haragja veri Afrika északi partjára a büszke hajót.

05.
Fedélzetén utazik Constanza komornájával, Blondéval. Constanza vőlegényének, Belmonténak hűséges embere kíséri őket: a vidám Pedrillo…

06.
Kegyetlen kalózok űzik- kergetik a hullámokon hánykolódó hajót.

07.
A kalózok utolérik a menekülőket. Vad tusában védekeznek a bátor tengerészek, de mindhiába: a hajósok egytől-egyik elhullanak, és az utasokat foglyul ejtik a martalócok.

08.
Nagyban áll az embervásár, rabszolgákat adnak-vesznek a tripoliszi piacon. Ide hurcolják a kalózok is az életben maradt az utasokat.

09.
Hatalmas nagyúr jelenik meg a rabszolgavásáron: Szelim pasa. Constanza megtetszik a pasának. Vele együtt megvásárolja a komornáját, Blondét és Pedrillot is.

10.
A pasa odaajándékozza Blondét Ozminnak, háza és kertje felügyelőjének. Constanza iszonyodva nézi a gonosz külsejű vén törököt, amint elhurcolja komornáját.

11.
Ön e perctől fogva házam úrnője, donna Constanza! – Így udvarol a szerelemre lobbant Szelim pasa.

12.
Belmonte hosszú-hosszú hónapok óta keresi-követi szépséges mátkája nyomát. Hajója így jutott el Afrika partjaira, Szelim pasa palotája közelébe.

13.
Belmonte megszólítja a kapuban álló mogorva vén törököt: - Barátom!...A Szelim pasa háza ez?

14.
Ozmin bőszülten kergeti ki a kertből Belmontét: - Még csak te hiányoztál, rút idegen! Elég nekem az a pimasz Pedrillo is… Ezer nyárs és tüzes bocskor!

15.
Pedrillo kötődve szül Ozminhoz: - Már megint füstölögsz, vén tűzhányó? No, legyünk végre jópajtások! – ajánlja. De Ozminból ömlik a szitkozódás: - Te jöttment! … Hitetlen kutya.. Blonde után leskelődsz, mi?!

16.
Harapós az öreg! … Csakhogy eltakarodott! – szólal meg a váratlanul felbukkanó Belmonte .- Pedrillo, kedes Pedrillo.. csak egy szót, egyetlen szót: él-e az én Constanzém?

17.
Pedrillo furfangos tervet eszel ki. Így mutatja be a pasának Belmontét: - Hírneves építőmester, oh fényes orcájú, kegyelmes, nagy jó uram!...A csel sikerült, Belmonte bejutott a pasa házába.

18.
Constanza fényes rabságban élt. – Szelim nap mint nap sóhajtozva kérdezte tőle: - Még mindig ez a néma szomorúság, szépséges Constanza? … Hallgasson meg végre…

19.
Ozmin ezalatt Blondét ostromolta a maga módján: - A pasa nekem adott.. rabnőm vagy! Parancsolom, hogy azonnal, tüstént, késedelem nélkül, ízibe imádj engem!...

20.
Pedrillonak sikerült közölni a jó hírt Blondével: - Pszt, pszt, Blonde, nagy újság! Nagy újság! Belmonte úr megjött!...

21.
És Blonde fülébe suttogja a haditervet: - Ha leszáll az este vezesd ide Constanza kisasszonyt… Itt találja Belmontét. Ne késlekedjetek! Sietni kell! Éjfélkor létrát támasztunk az ablakotok alá, Ozmint leitatom, hogy szabad legyen az út!

22.
Pedrillo összehozza a szerelmeseket: - Jöjjön már, édes gazdám, jöjjön! A holdvilágtól nem kell félni, az a szerelmesek cimborája. – És előtűnik donna Constanza is…

23.
Constanza boldogan borul Belmonte vállára: - Oh Belmonte… ez csak álom!...Ugye, hogy csak álom?..- Együtt álmodunk és az álomból nem lesz ébredés…

24.
Ozmin gyanakodva nézi a vidám Pedrillot: - Ejnye, de széles jó a kedved, fickó! – Búsuljon a ló, elég nagy a feje! – feleli vidáman Pedrillo - , no, igyunk egy kis szíverősítőt a barátságunkra!

25.
Ozmin nagy lelki harcot vív önmagával: -Miért ne tenném? Miért ne merném? Egy korty nem a világ! De Mohamed? És a pasa…

26.
Az egy kortyból egy-kettőre pintes korsó lett. A jó bor erősebb Mohamednél. És a részeg Ozmint Pedrillo csak tovább itatja: - Ne félj, vén cimbora! Igyál csak bátran! Mohamed úgyis horkol ilyenkor…


27.
Ozmin lerészegedik. Már csak dadog: - Színjózan vagyok.. Adj még!... adj innom.. Pedrillo alig bírja szobájába támogatni.

28.
Sötét az éj, elérkezett a tettek ideje!

29.
Epedőn szólal meg Pedrillo szerenádja. A szökésre ez a jel: - Nagy messze tájon szenvedett
Egy bájos szőke lány…
Oly szende, merengő , mint a hold,
És halovány, miként a holt…

30.
Belmonte óvatosan kiemeli az ablakon át Constanzát. Pedrillo lentről sürgeti őket: - Ne tessék most érzelegni! Szökjünk ízibe…

31.
Amikor Blondére kerül a szökés sora, váratlanul megjelenik Ozmin. – Ezer nyárs és tüzes bocskor… Hát ez mi?!

32.
De tudja már, hogy mit jelent a létra! Dühödten ragadja meg Pedrillot: - Végre markomban vagytok, jó madarak!

33.
Őrség!...Őrség!
Máris előrohannak a fegyveres szolgák.

34.
A szökés így hát nem sikerül, a szerelmeseket elfogják. Pedrillo vacogó foggal dadogja: - No, most olajba főznek! Aztán karóba húznak.. végül felnégyelnek.. És legeslegvégül leütik a fejemet.. Ozmin gyönyörittasan hagyja helyben: - Így lészen!

35.
A foglyokat Szelim pasa elé vezetik. Belmonte bemutatkozik: - Uram, Lostados a nevem! Gazdag váltságdíjat ajánlok. Oránia kormányzójának fia vagyok.

36.
A pasa éktelen haragra lobban: - Loslados? Az orániai kormányzó fia? Atyád álnoksága űzött el hazám földjéről.. És most- a fia akart megrabolni attól, akit imádok! .. Vajon te kegyelmeznél-e?

37.
-Nem várok kegyelmet, uram..- hangzik a büszke felelet. Szelim pasa visszavonult, hog töprengjen: mi legyen az ítélet?

38.
A szerelmesek búcsúznak egymástól, Constanza bús mosollyal vigasztalja Belmontét:- Sötét a sírnak éje, de együtt álmodunk benne…

39.
Itt az ítélet perce: Ozmin a szerelmesek fejét kéri Szelim pasától: - Főzesd olajba őket, uram.. aztán húzasd karóba valamennyit…

40.
De a szerelmes Szelim pasában felülkerekedik az emberség, és megbocsájtó hangon szól: - Térjetek vissza hazátokba, szabadok vagytok! Lostados, mondd meg atyádnak- ez volt az én bosszúm…

41.
Ozmin menteni akarja, ami menthető. Habzó gyűlölettel rikácsolja: - De Blonde az enyém… hatalmas nagyúr! Hiszen nekem adtad! És ne kegyelmezz e gézengúz Pedrillonak, a hitetlen ebnek, aki csúffá tette szolgádat Ozmint! – Hiába…

42.
A messze távozók köszönik a pasa nagylelkűségét: - Nemes szívedet az ég megáldja! Lelkünkben örökre élni fog a hála.

43.
A hajóról búcsút intenek és hálaszó száll a habok felett:
Kiben lobog a bosszú lángja,
Sötét a lelke, mint az alvilág,
De ki jó szívvel megbocsát,
Az egész ember,- azt Isten áldja.

44.
Szelim pasa megenyhült szívvel, bús mosollyal néz a tovatűnő hajó után.

45.
---