Mese a bátor nyusziról

Mamin Szibirják: Mese a bátor nyusziról   —   mese

01.
---

02.
Élt egyszer az erdőben egy nyulacska. Tudjátok, a nyuszik nem valami bátrak, de ez a nyuszi még a többinél is gyávább volt.

03.
Ha megzörrent egy ágacska, vagy felröppent egy madárka, a mi kis nyuszinknak tüstént inába szállt a bátorsága.

04.
Félt, reszketett, remegett, szorongott és szepegett, vacogott és rettegett. Közben egyre nagyobb lett.

05.
– Ej, féltem már eleget, sose félek én többet – határozta el egy szép napon. Nagyot rikkantott: – Én vagyok a bátor nyuszi!

06.
Összesereglettek erre az öreg nyúlanyák, hosszú fülű nyúlapók, rózsás orrú nyuszik.

07.
Körülállták, bámulták, ki látott még ily csudát, bátor szívű nyulacskát?

08.
– Ejnye, Ferdeszemű, te talán még a farkastól sem félsz? – kérdezték tőle.

09.
– Nem félek én senkitől se, medvétől se, rókától se, nem félek a farkastól se!

10.
– No még ilyet, hahaha! Ez aztán a jó tréfa! - A kis nyuszik hangosan kacagtak.

11.
Nevettek a nyúlanyók, de még a tapsifüles vén nyúlapók is elmosolyodtak.

12.
Egyszerre valamennyi nyuszinak csudajó kedve kerekedett. Cigánykereket hánytak, ugráltak, kergetőztek.

13.
– Száz szónak is egy a vége. – kiáltotta a bátor nyuszi -, ha a farkas ide merészkedik, én bizony agyoncsapom.

14.
A farkas éppen a közelben kószált, három napja nem evett, és szörnyen megéhezett egy kis nyuszipecsenyére.

15.
Egyszercsak meghallotta a nyuszik lármáját. – Farkas helyett nyuszi legyek, ha öt nyuszit meg nem eszek – kuncogott magában.

16.
Óvatosan odalopódzott a bátor nyuszi mögé, olyan óvatosan, hogy senki se vette észre.
– Megállj öcsém, várjál csak, egy-kettőre bekaplak!- gondolta a farkas.

17.
A nyulacskák mit sem sejtve vidám körtáncba fogtak.

18.
A bátor nyuszi felugrott egy tuskóra.
– Ide figyeljetek, ti gyáva nyulak, mutatok nektek valamit!- kiáltotta.

19.
Abban a pillanatban észrevette a farkast. Még a szava is elakadt ijedtében. Egyet nyögött csak, hogy uff.

20.
…felugrott a levegőbe, mint egy labda, aztán puff.

21.
Fentről a farkasra pottyant, éppen a fejére puffant,

22.
Végiggurult a hátán,

23.
Rémülten bukfencet vetett, aztán mint az eszeveszett, úgy elfutott!

24.
Futott, míg a lába bírta, hegyen át, völgyön át, de nem győzte már tovább.

25.
Végül egy gödörbe bukott, makogni is alig tudott:

26.
Jaj-jaj-jaj, jön a farkas szörnyű baj!

27.
Megijedt ám a farkas. El sem tudta képzelni, ki kólintotta úgy fejbe. Égszakadás, földindulás, nagy botjával jön a vadász, szaladj gyorsan, farkas pajtás - gondolta magában, és úgy elinalt, mintha ott sem lett volna.

28.
A nyuszik is szétrebbentek, ki a bokor alá bújt,

29.
ki tuskó mögé lapult,

30.
ott hevertek és lapultak, végre aztán óvatosan előbújtak.

31.
– Alaposan megijesztette a Ferdeszemű a farkast – mondta a legöregebb nyúlanyó.

32.
– Ha nem ugrik a fejére, a farkas megevett volna bennünket – jelentette ki a legfülesebb nyúlapó. – De hát hova lett a mi hős megmentőnk? Hol van a Bátor Nyuszi?

33.
És az öreg nyúlanyók, a hosszúfülű nyúlapók és a rózsásorrú kis nyuszik elindultak, hogy megkeressék. Végre rábukkantak. Még mindig ott feküdt a bokor alatt, lihegett és pihegett, szepegett és remegett.

34.
– Legény vagy a talpadon, Ferdeszemű! Jól megijesztetted a farkast! Megmentetted az életünket – mondták neki a többiek.

35.
A mi nyuszinknak egyszerre visszatért a bátorsága.
– Úgy-e megmondtam nektek, ti gyávák, hogy nem félek a farkastól!

36.
És azontúl Ferdeszemű büszkén járt-kelt az erdőben, a madarak mindenágon azt fütyülték: az egész kerek világon, erdőn innen, erdőn túl, nincs több ilyen bátor nyúl!

37.
---

38.
---