Kukucsmanó, a tűzoltó 2.

Döbrentey Ildikó: Kukucsmanó, a tűzoltó 2.   —   mese

01.
---

02.
A következő történetem főszereplője Manóanyó, aki egy furcsa kis házban éldegélt a faluszélén.

03.
Télire albérlőt fogadott Manóanyó, hogy ne legyen olyan egyedül. Együtt ünnepelték a karácsonyt, s együtt köszöntötték az újesztendőt.

04.
Egy havas januári napon bekukkantottam hozzájuk. Hát látom ám, hogy Manóanyó épp befőttet bont. Az asztalon egy teli kancsó almalé.

05.
Eszembe jutott, hogy nagyon régen jártam náluk, s bekopogtattam.
– Kedves vendég érkezett! – örvendezett Manóanyó.
– Ezt megünnepeljük!

06.
– Karácsonyi hangulatot varázsolok a tiszteletedre, kedves Kukucsmanó!

07.
– Azt ne tessék, Manóanyó! Januárban már ne tessék csillagszórót gyújtani.
– Sajnos későn szóltam.

08.
Ha tudnátok, mennyire sajnáltam azt a finom almalét.

09.
– Kérlek, jegyezd meg Manóanyó, hogy januárban a fán már nem szabad csillagszórót gyújtani! A karácsonyfa ilyenkor már olyan száraz, hogy egyetlen szikrától is lángragyulladhat!

10.
– Inkább gyújtsunk gyertyát – de azt sem a fán, hanem egy kislábasban! Így biztonságos. Ezt mind az én tűzőr barátomtól tanultam.

11.
Utolsó történetem Lassúmanóról szól, meg a manófalvi bálról.

12.
Lassúmanó olyan lassú, mint egy csiga. Ősszel indul iskolába, de tél lesz, mire odaér. Télen veszi elő a sílécét, de tavasz lesz, mire felcsatolja. Tavasszal megy ki a kertjébe, de nyár lesz, mire felássa. Az igaz, hogy amit megcsinál, abban nincs hiba.
– Mindennek meg kell adni a módját – szokta mondani.

13.
Egy őszön bált rendeztünk Manófalván. Töklámpásokat faragtunk, s azzal díszítettük a kerítéseket. Már minden ház előtt ott pislákolt az ünnepi lámpás, csak Lassúmanó piszmogott még mindig a sajátjával.

14.
– Igyekezz szomszéd, elkésel a bálból! – kiáltott át hozzá Sapkásmanó.
– Hamarosan kezdődik a nyitótánc!
– Nem szeretném összecsapni a lámpásomat – nézett fel Lassúmanó-, ha már belefogtam, megcsinálom becsülettel.

15.
Mikor aztán elkészült a tökfej, Lassúmanó elemlámpát állított bele, a kerítésre akasztotta, és fötyörészve elindult a bálba. Vele tartottam én is.

16.
Alig tettünk azonban néhány lépést, máris meg kellett állnunk, mert Sapkás szomszéd nádfonatú kerítése gyanúsan füstölgött a töklámpás alatt.
– Fogadjunk, hogy gyertyát tett bele az a hebrencs… - mérgelődött Lassúmanó.

17.
– Tessék, megmondtam… - Egy tövig égett gyertya, alatta a parázsló kerítés! … Leéghetett volna az egész ház… Sőt! Még az én házam is!

18.
– Tessék, egy elemlámpa! Tűzőr barátom megmondta, hogy a töklámpásba mindig elemlámpát használjunk. És most gyerünk a bálba!

19.
Nyugodtan szórakozhat a falu. Tűzőr barátom meg én nyitva tartjuk a szemünket. Ha nagy leszek, én is tűzőr leszek! Sziasztok!