Gyöngyvirág Palkó

Benedek Elek: Gyöngyvirág Palkó   —   mese

01.
---

02.
Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy király, s annak három legényfia. A legkisebbet Palkónak hívták, s akkora volt csak, mint egy ütet tapló.

03.
Apja és anyja sokat bánkódtak miatta: ugyan mi lesz ebből a csepp kis legényből?

04.
A királyné úgy belébetegedett a sok búsulásba, hogy még a csodadoktorok sem tudták meggyógyítani, halála óráján a királyt hívatta.

05.
Édes férjem, az a kívánságom, vigyázz Palkóra, síromra meg ültess egy tő gyöngyvirágot, a legislegszebbet hetedhét országon!

06.
Megparancsolom, hogy akinek csak gyöngyvirága van, hozza udvaromba! A legszebbet elültetjük feleségem sírhalmára.

07.
Szekérszám hozták a sok gyöngyvirágot az ország minden sarkából. A király udvarban mozdulni sem lehetett a töméntelen virágtól.

08.
77 kertész hét nap, hét éjjel válogatta, mégsem tudtak megegyezni, hogy melyik a legszebb, végül hajbakaptak rajta.

09.
Behunyt szemmel is megtalálom én a legszebbet, édesapám – kiáltotta Palkó. – Álljatok csak sorba!- parancsolta a kertészeknek.

10.
Ki hozta ezt a virágot udvaromba? – kérdezte az öreg király. Előtipegett erre egy fehérhajú anyóka.

11.
Felséges királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom, én hoztam egy gonosz tündér kertjéből. Varázslatos virág ám ez!

12.
Alig mondta ezt ki, a gyöngyvirág csillogó fehér gyémánttá változott.
– Öreganyám, te ültesd el feleségem sírjára, te fogod őrizni ezt a csudavirágot – szólt ámulva a király.

13.
Jól van, felséges királyom – felelt az anyóka -, elültetem meg is őrzöm, de csak úgy, ha Palkó királyúrfi minden éjjel mellettem lesz. – Úgy legyen! – egyezett bele a király.

14.
Telt, múlt az idő. Palkó minden éjjel ott virrasztott a sír mellett, nehogy a Gonosz Tündér elcsenje a virágot. Az anyóka meg aludt, mint a bunda.

15.
Hát egyszer csak éjfélkor, éjfélen túl Palkó elé toppant egy nagyszakállú törpe.
– Ide figyelj, kis királyfi, nagy titkot árulok el neked – súgta a fülébe.

16.
A Gonosz Tündér gyöngyvirággá változtatta a mi királykisasszonyunkat, mert irigyelte a szépségét. Ha széjjeltöröd a tündér rubintos gyűrűjét, véget vethetsz a varázslatnak - szólt a törpécske, s már ott sem volt.

17.
Alig tűnt el a törpe, olyan surrogás-burrogás támadt, mintha ezer madár röpködött volna a levegőben. A messziségből tizenkét boszorkánytündér közelgett Palkó felé.

18.
Közrefogták, csókolgatták, körültáncolták a királyfit, de hiába csalogatták, Palkó nem tágított a gyöngyvirág mellől.

19.
Másnap éjjel újra megjelentek a boszorkánytündérek. Palkó most már karddal zavarta el őket.

20.
A következő éjszakán maga a Gonosz tündér lopódzott a sírhoz, hogy visszaszerezze a gyöngyvirágot.

21.
Palkó azonban nem ijedt meg. Fölemelte kardját s rásújtott a Gonosz Tündér gyűrűs jobbkezére. A gyűrű elpattant, s abban a szempillantásban…

22.
… a gyöngyvirág visszaváltozott királykisasszonnyá, a Gonosz Tündér pedig eltűnt dúlva-fúlva haragjában.

23.
Palkó elbűvölve nézte a szépséges kis királylányt.
– Köszönöm, hogy megmentettél – szólalt meg csengettyűhangon a királylány -, bár csak hazamehetnék apámhoz, anyámhoz!

24.
Ahogy elsóhajtotta magát a törpe királykisasszony, egyszerre megvilágosodott a sötét éjszaka, aranyos hintó szállt alá a magasból, elébe fogva két tarka-barka pillangó.

25.
No Palkó – mondta a törpe királykisasszony –, jössz-e velem? De bizony megyek! – válaszolta a királyfi vígan.

26.
Repültek a pillangók, mint a sebes szélvész. Mikor aztán felemelkedtek jó magasra, így szólt a királykisasszony:
– Nézz le, Palkó! Mit látsz?

27.
– Látom, hogy valami szörnyeteg okádja fölfelé a lángot- felelt a kis királyfi. A Gonosz Tündér hétlábú lova száguldott a hintó után.

28.
– Csak a hold meg a nap közé érjünk - szepegett a királykisasszony – odáig már ne tud felrepülni a hétlábú ló.

29.
Hipp-hopp, repültek a pillangók, s mikor már épp a hintó utolsó kerekét perzselte a láng, elérkeztek a hold és a nap közé. Megmenekültek, végre!

30.
A Gonosz Tündér hétlábú lova nagy mérgesen visszafordult. Ekkor vették csak észre, hogy az anyókát ott hagyták a sír mellett. A királykisasszony keserves zokogásra fakadt, hullt a könnye, mint a zápor.

31.
Közben szerencsésen hazaértek. Nagy volt az öröm a királyi udvarban, örült Törpekirály a lányának, no meg Palkónak is, csak a királykisasszony bánkódott.

32.
A király tüstént odaígérte Palkónak fele királyságát és a lánya kezét. De a törpe királykisasszony váltig erősítette, hogy addig nem járja el a menyasszonytáncot, míg a dajkája haza nem kerül.

33.
Ne búsuljatok, ne szomorkodjatok, elhozom én a dajkát, ha addig élek is! – kiáltotta a nagyszakállú törpe, és azzal elröpült.

34.
El is hozta az anyókát. Kezdődhetett már a lakodalom. Olyan vigasságot csaptak, hogy hetedhétországon túl is híre ment. Így volt, igaz volt, aki nem hiszi, járjon utána.

35.
---

36.
---