egyszervolt klub
játékok
mesék
animációk
versek
dalok
műhely

A bűvös kép

örökbefogadta:
egyszervolt klub
A bűvös kép - mese
teljes képernyő
teljes képernyő
RÉSZLETEK
Leírás

A bűvös kép

mese

Szavazás
a Te szavazatod:
Örökbefogadók
Szöveg

A bűvös kép   —   mese

01.
---

02.
---

03.
Réges-régen történt… Egy falucskába vándor képkereskedő érkezett. Nyomban nagy csődület vette körül. Azt rebesgették, hogy egyik képének varázsereje van, de senki sem tudta, melyik az a sok közül.

04.
Zsugori Ting, a gazdag földesúr elhatározta, hogy megszerzi a bűvös képet. Egy erszény pénzzel a faluba küldte szolgáját, Földfiát. – Siess, vedd meg a képkereskedő összes portékáját!

05.
A zsugori arra számított, hogy az efféle csodálatos képpel sok pénzt kereshet majd, ezért hát leggyorsabb lovát adta Földfia alá, hogy el ne szalassza a jó vásárt.

06.
Földfia befurakodott a kíváncsiak tömegébe: – Itt egy erszény pénz, viszem valamennyit!
– Volt erre nagy kacagás: - Ohó, barátocskám, egyetlen kép kerül ennyibe!

07.
No,te szegény szolga, most törheted a fejed, hogy melyiket válasszad? Földfia végül azt a képet vette meg, amelyik hozzá hasonló, egyszerű parasztot ábrázolt, s kapáján papírból kivágott kalap csüngött.

08.
Zsugori Ting a kép láttán nagy haragra gyulladt: - Nincs elég hitvány paraszt a birtokomon, még a falakról is azok bámuljanak rám? Fizesd meg az árát és vidd, ne is lássam!

09.
Földfiának egész életében nem volt ennyi pénze. Mit tegyen? Szomszédaihoz fordult. Azok nem hagyták cserben. Odaadták neki keservesen összekuporgatott pénzecskéjüket, hogy megfizethesse a kép árát.

10.
Földfia elment Zsugori Tinghez: - Itt a pénz, hizlald rajta a hájadat! Nem szolgállak többé!

11.
A szolgaságnak vége lett, de a nyomorúság megmaradt. Ki tudja, mit rejteget a jövő? Földfiának a drága képen kívül nem volt semmije.

12.
Szomorú gondolataiból mennydörgés riasztotta fel. Az imént még felhő sem látszott, most meg már úgy szakadt az eső, hogy a víz befolyt a rozoga kunyhóba is.

13.
Jaj, hamar a képet, mielőtt elázna! – De mi ez? Hogyan került a szalmakalap a kapáról a paraszt fejére?

14.
No tessék, most meg már megint a kapán csüng a kalap, és az eső is elállt. Ugyan, miféle boszorkányság ez?

15.
Micsoda különös éjszaka! Egyik percben zuhog az eső, a másikban felragyognak a csillagok!

16.
És ez a titokzatos kép! Vándorol rajta a kalapocska, aszerint, hogy milyen az idő. Vagy inkább… Megvan! Az idő változik, valahányszor a kalap helyet cserél!

17.
Semmi kétség: ez a bűvös kép, amely után Zsugori Ting áhítozott. Milyen szerencse, hogy nem ő kaparintotta meg. Most aztán vége lesz a parasztok nyomorúságának!

18.
Volt nagy öröm, mikor Földfia elújságolta szomszédainak, hogy nem kell többé aszálytól, éhínségtől rettegniök. – Csak Zsugori Ting meg ne tudja! – aggodalmaskodtak az öregek.

19.
Ettől kezdve mindig olyan idő lett, amilyet a parasztok kívántak. Ősszel alig bírták a gazdag termést betakarítani. Nem is szorultak többé Zsugori Ting uzsorakölcsöneire, mint eddig…

20.
A földesúr gyanút fogott. Kiküldte hát egyik ravasz szolgáját a falvakba leskelődni.

21.
A szolga kifürkészte a bűvös kép titkát… Zsugori Ting erre nyomban levelet írt a járási főmandarinnak és egy zacskó aranyat is küldött neki.

22.
A főmandarin kegyesen fogadta az ajándékot. Megüzente Zsugori Tingnek, hogy minden kedve szerint fog történni.

23.
Másnap már két poroszló ment Földfiáért, hogy bilincsbe verve a főmandarin elé vigyék.

24.
A falubeliek szembeszálltak a poroszlókkal. Azok azonban durván szétkergették őket és elhurcolták Földfiát a bűvös képpel együtt.

25.
A főmandarin azzal vádolta Földfiát, hogy ellopta a bűvös képet.
– Megfizettem érte! – védekezett Földfia – de hiába. Megbotozták és börtönbe vetették.

26.
Így jutott a bűvös képhez Zsugori Ting, aki mindjárt elment a helyi mandarinhoz: – Egy hirdetményt akarok közzétenni!

27.
A parasztok fogcsikorgatva olvasták a hirdetményt: „Valahányszor esőt akartok, egy erszény pénzt kell fizetnetek a tiszteletreméltó Tingnek!”

28.
Ting sok gonoszságot művelt már, de ez túltett valamennyin. A parasztok kénytelenek voltak pénzért venni tőle az esőt, ám pénzecskéjük hamar elfogyott.

29.
Zsugori Ting ingyen nem csinált esőt. Kiszáradtak a kutak, elpusztult a vetés. Olyan éhínség kezdődött, amilyenre a legöregebb emberek sem emlékeztek.

30.
Ráadásul Zsugori Ting nyakukra küldte a poroszlókat, hogy behajtsák a földbéreket. A börtön elől a parasztok a hegyek közé menekültek.

31.
Esztendő múltán kiszabadult Földfia. Szíve majd meghasadt, mikor látta a kővé szikkadt földeket, éhségtől halódó szomszédait.

32.
Este belopódzott a földesúr házába. Rejtekhelyén jól hallotta Zsugori Ting kárörvendő nevetését: – Földönfutóvá tettem a parasztokat! Enyém lett minden földjük!

33.
Tingék éjszakára belakatoltak minden ajtót. A földesúr a bűvös képet magával vitte az ágyába és még álmában is görcsösen szorongatta.

34.
Földfia nem sokáig hallgatta Zsugori Ting horkolását. Kirántotta kezéből a képtekercset és mint a villám, kiugrott az ablakon.

35.
Zsugori Ting felriadt. – Hol a kép? Elrabolták!
Ordítozására az egész háznép összeszaladt.

36.
– Lámpásokat ide, kardokat, alabárdokat! – rendelkezett Zsugori Ting magából kikelve. Utol kell érnünk mindenáron! Utánam!

37.
Megkezdődött a hajsza. Zsugori Ting maga vezette az üldözőket. Földfia egy elhagyott buddhista kolostorba menekült. Remélte, hogy így nyomát vesztik.

38.
De a vérebek csaholása mind közelebbről hangzott. Földfia végső kétségbeesésében kigöngyölte a képtekercset: - Szakadjon a nyakukba vízözön!

39.
Nemhiába bízott a bűvös képben. Kerekedett olyan ítéletidő, hogy a fák tövestől fordultak ki a földből. Az üldözők mint ázott csirkék futkostak a viharban.

40.
Földfia összecsavarta a képet és nekivágott a fergetegnek. Zuhoghat az eső, csapkodhat a villám, őt nem rettenti vissza semmi. Meg kell találnia barátait a hegyen!

41.
Meg is találta őket. Volt ujjongás, volt öröm! A kicsik együtt kiabáltak a nagyokkal: – Hadd essen, hadd zuhogjon, hadd fúljon bele Zsugori Ting!

42.
Így hát az eső szakadt tovább. A folyó kiöntött medréből. Zsugori Ting házait, összeharácsolt gazdagságát vele együtt elmosta az ár.

43.
Azóta már derűsen süt a nap a rizsföldek felett. A parasztok boldogan élnek, nyugalomban, a gonosz földesurat gyermekeik már csak a meséből ismerik.

44.
---

Hozzászólások
Név:
E-mail:
Hozzászólás:
  • még nem érkezett hozzászólás