belépés

egyszervolt.hu - a legnagyobb magyar gyerek oldal!



Játék mese estimese dal vers animáció programajanló óvodás és iskolás gyerekeknek.

Napocska hírmondó


jatek gyerek gyermek egyszervolt dal mese vers enek program dalok mesek jatekok versek irodalom egyszer volt csalad uj magyar iskola ovoda gyerekdal gyerekjatek gyerekvers gyermekdal gyermekjatek gyermekvers egyszervolt.hu

game child games children game children games play playing music poem poems song songs child song child songs children song children songs children's child's play melody

Mai mese

2012. 05. 17.

A török basa


Akkor történt, amit most elmondok, amikor a török volt az úr Magyarországon. Valamelyik nagy háború után volt: a törökök mentek vissza a hazájukba, s amerre áthaladtak, falukat, városokat felgyújtottak, asszonyokat, férfiakat, de még gyermekeket is elvittek Törökországba, szomorú rabságba.
A többi közt Törökországba került egy kisfiú is. Ezt a török császár udvarába vitték, ottan nevelôdött fel. A török császár megszerette az ügyes fiút, katonának nevelte, s az isten úgy felvitte a dolgát, hogy basa lett belôle.
Telik-múlik az idô, megházasodik egyszer a magyar fiú, s Isten megáldja gyermekkel. No, ha megáldotta, dajka is kellett a gyermek mellé. Mikor éppen dajkát kerestek, arra vetôdött egy öreg magyar asszony, azt a basa mindjárt felfogadta dajkának, hadd legyen az ô gyermekének magyar dajkája. De ugyancsak meghagyta az asszonynak, hogy jól vigyázzon a gyermekre, még a szél fúvásától is ôrizze, mert különben így meg úgy megbünteti.
Hiszen dajkálta az öregasszony, ahogy tôle kitelt. De egyszer a gyermek megbetegedett, s sírt éjjel-nappal, nem tudta elcsitítani.
,,Istenem, Istenem - tûnôdött magában az öregasszony -, mivel tudjam elcsitítani ezt a gyermeket! Ha meghallja az apja a sírását, vége az életemnek!"
Mit gondolt, mit nem magában, elkezdett énekelni a gyermeknek:

Csicsija, babája,
szép török fiúcska!
nekem is volt egyszer
szép kicsi fiacskám,
elvitte a török,
szép piros hajnalban,
hajnal hasadásban.
Most is megismerném,
ha elémbe jönne,
karja fehérjérôl,
fehér szemölcsérôl.
 
Hallotta ezt a nótát a basa felesége, aki értett magyarul. Szalad az urához, s mondja, hogy mit énekel az öregasszony.
- Ez az én édesanyám! - kiáltott a basa, s szaladott ki az öregasszonyhoz.
- Anyám, édesanyám, lelkem édesanyám, nézzen a szemembe, meg ismer-e engem?
Mondotta az öregasszony:
- Megismerlek karod fehérjérôl, fehér szemölcsödrôl.
Ott mindjárt felgyûrte az inge ujját a basa, és ím, rajta volt a karján a fehér szemölcs. Ott mindjárt egymás nyakába borultak, vége-hossza nem volt ölelésnek, csóknak.
Így volt, igaz volt, vége volt.