Estimese
Mesetár   Nyomtatás

A járom III. rész (népmese)


A járom III. rész (népmese)Nekifogtak kalácsot sütni. Sikerült is, mert volt hozzá minden, ami kellett. A szegény öregember azt mondja otthon a feleségének:
- Most már ünnep első napja van. Én is elmegyek a lányunkhoz, s lehet, nem is jövök hamar haza. Hátha az ünnep után ott szükség lesz rám, s akkor valamit én is dolgozom.
El is ment az öregember. Látta, hogy a leánya mindent rendesen ügyesen végez, hogy teljesen kikerült a mocsokból, s megszépült. Nagyon boldognak érezte magát az öregember.
A fiatal férj ugyanúgy cselekedett, mint az anyósa jövetelekor. Most szintén megbújt a hiuban, hogy kihallgassa, milyen tanácsot ad a leányának az öregember. Az, amikor meghallotta, hogy elment a veje, megkérdezte a lányától:
- Fiam, hát hogy vagy, hogy élsz?
- Nagyon jól, édesapám - felelte a menyecske. - Itt nem kell a hamuban élnem a kemence alatt, van mit dolgoznom.
- Úgy is van, édes fiam, dolgozni kell. Mindig arra töredekedj, hogy mindent megtanulj, csak úgy válhatsz mindenki hasznára. Az urad is azért vett el, hogy ügyes, takarékos háziasszonyt csináljon belőled.
A fiatal férjnek nagyon kedvére való volt az öregember beszéde, aki ilyen jóindulattal intette a leányát.
Na, azután eljött az ünnep, ünnepeltek, de az ünnep közbenső napján azt mondja a fiatal férj:
- Nézze, apámuram, azt szeretném, hogy mindig mellettem legyen, de most mégis arra kérem, hogy az ünnep közbenső napján menjen haza. Éppen olyan tájban érjen haza, mikor legtöbben lesznek az utcán.
- Szót fogadok, kedves fiam - mondja az öreg -, hogyne mennék, s visszajövök akkorra, mikorra te mondod.
S azzal az öreg hazafelé indult. Betarisznyáltak neki pálinkát, sült húst, kalácsot, mindenfélét, vigyen az öregasszonynak is. A fiatalember eléhozza a jármot, azt amelyik tésztából volt sütve kalács gyanánt.
- Na - azt mondja -, nézze, apámuram, ezt a jármot vigye haza, de mikor a faluba érkezik, akassza a nyakába, s úgy vigye a falun végig.
Az öreg megígérte, meg is cselekedte. Mikor a falun végigment, az ő felesége is ott ült a többiek közt egy utcaajtóban. Hát látta, hogy jő az ura, hozza a jármot a nyakán. Elkiáltja magát:
- Jaj, verje meg az isten az én vejemet, az még ünnepnap is szánt! Né, az öregem a járommal futott el. Őt is befogta, mint engemet, vele is szántott, mint énvelem.
Hej, de mikor az öregasszony felbőszült, odaérkezett az öregember is. Látták a népek, hogy ez nem valódi járom, hanem kalács.
- Na, atyafiak, vegyétek, vágjátok! - kiabálta az öregember. - Nézzétek meg mit tud sütni a lányom!
Felvagdalták a kalácsot, s mind megették, olyan finom volt. Akkor az öregember azt mondta a feleségének:
- Rossz tanácsot adtál a lányunknak, azért fogtak téged járomba. Engem megvendégeltek, minden jóval elláttak. Az ünnep után visszamegyek hozzájuk.
A nép látta, hogy bizony csak a banya volt a hibás. A lányát s az öregembert meg dicsérték. Az ünnep elteltével az öreg visszament a lányához és a vejéhez, s mind a mai napig is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
majorság - baromfi
hiu - padlás
lapótya - vastag palacsinta
csábeli ökör - bal oldali ökör
kikürt - kiállt a járomból

vissza az oldal elejére