Estimese
Mesetár   Nyomtatás

Aranymadár, aranycsikó, királykisasszony I.


Aranymadár, aranycsikó, királykisasszony I.Hol volt, hol nem volt volt egyszer egy király, aki süket is volt, meg vak is. Volt ennek a királynak három fia.
Egyszer magához hívatta a fiait, és azt mondta nekik:
- Kedves fiaim! Bizony megöregedtem. Öregségemre süket is lettem, meg vak is. De ha ti elhoznátok nekem a szomszéd király aranymadarát, nem lennék én többet se süket, se vak! Annak adom a fele királyságomat, aki megszerzi nekem az aranymadarat!
A két idősebb királyfi föl is készült az útra, hogy elmennek az aranymadárért. A legkisebb is velük tartott volna, de annak azt mondták:
- Eredj már! Még te is akarsz valamit? Talán dajkáljunk az úton? - Azzal elindultak kettesben, a legkisebbik meg otthon maradt.
Ahogy mentek- mendegéltek, egyszer egy tó mellé értek. Ott az út kétfelé ágazott, és bizony nem tudták, melyiken induljanak tovább. Míg tanakodtak, melléjük szegődött egy róka. Azt mondta a róka a két királyfinak:
- Halljátok-e, királyfiak! Adjatok ennem, én meg jótanácsot adok cserébe.
De azok rá se hallgattak, elzavarták és továbbálltak. Útközben egy kocsmához értek. Bort rendeltek, és addig mulattak, amíg a pénzük tartott.
Otthon az apjuk csak várta őket, de hiába. Nem jött sehonnan senki.
Elindult hát a legkisebb királyfi is. Neki már kevesebb pénz jutott, mert bátyjai elvittek mindent, amit csak elvihettek.
Másfelé ment, mint testvérei, mégis előbb ért a kocsmához. De ott akárhogy nógatták, nem rendelt egy pohár bornál többet. Még a helye se melegedett meg, máris ment tovább.
Elért ő is a tóhoz, ahol az út kétfelé ágazott. Törte a fejét, melyiken induljon tovább. Ahogy tépelődik magában, hozzá is odaszegődött a róka. Megszólította:
- Hallod-e, királyfi? Adj ennem én meg jótanácsot adok cserébe.
A királyfi letarisznyázott, és adott a rókának abból, amije volt. A róka befalatozott, aztán így szólt a királyfihoz:
- Tudod-e, mit? Eredj te csak jobbfelé! Adok neked hat szál szőrt. Ha bajba kerülsz, csak egyet szakíts el, mindjárt melletted termek! Elsőnek egy királyhoz érkezel majd, nála megtalálod az aranymadarat. De vigyázz, ha megfogod! Az aranykalitkához meg ne nyúlj, mert akkor pórul jársz!
A róka még az utat is megmutatta a királyfinak, s az egyik ment erre, a másik meg amarra.
Ahogy a róka mondta, a királyfi hamarosan egy királyi palotához ért. Szívesen fogadták, még éjjeli szállást is adtak neki.
De a királyfi nem aludt el. Felkelt az ágyából és bejárta az egész palotát. Kereste az aranymadarat. Végül is ráakadt a toronyszobában. Nézte-nézegette a gyönyörű madarat. Az aranykalitka is szép volt, nem állhatta meg, hogy hozzá ne nyúljon. De ahogy megérintette, odaragadt a keze. Sehogy se tudott megszabadulni. Így is találtak rá reggel.
A király nagyon megharagudott, mikor meghallotta, hogy el akarta vinni az aranymadarat. El is határozta, hogy a királyfi fejét véteti. Csak akkor kegyelmezett meg neki, amikor a királyfi elpanaszolta, hogy a süket meg vak apjának akarta vinni a madarat. - Egy feltétellel megkegyelmezek neked! Ha elhozod nekem a szomszéd király aranycsikaját - mondta a király. - Akkor tiéd lehet az aranymadár!
(folytatjuk)

vissza az oldal elejére